Arányaiban kevesebb képeslap készült Szolnok főteréről a két háború között, mint korábban. Talán azért, mert nagy változás alig történt abban a szűk negyedszázadban. A régi képek segítségével mégis érdemes 1920-1943 között is egy képzeletbeli sétát tenni a Kossuth téren.
Biztosak lehetünk abban, hogy Mikszáth Kálmán többször is megfordult Szolnokon. Sőt, talán az sem kizárt, hogy a vonatról leszállva a belvárosban is szétnézett. És akár annak az utcának a végén is járhatott, ami ma a nevét viseli. Igaz, akkor Csuskó vagy Zacskó köz néven ismerték.
Még van, aki Piac térnek nevezi és Piacz-nak írja, néhányan Főtérként hivatkoznak rá, pedig legalább egy évtizede Kossuth Lajos nevét viseli. Szolnok főtere, piactere, amit még életében, 1892-ben nevezett el a város Kossuthról. Képzeletben, képek segítségével 1900 körül teszünk itt egy sétát.
Az elmúlt bő fél évszázadban talán ez az utcánk esett át a legtöbb változáson, itt hagyta leginkább hátra árnyékait a rendszerváltás. Szolnok egykor népszerű színésznek szülőhelye, a világ sok tájáról érkezett bakák emléke, elhagyott gyár, távolabb kerülő városszéle. A szolnoki Mester út.
Scheftsik-bazár, Angyalos ház, Horváth cukrászda, Utasellátó, Híd bisztró, Halászcsárda. Sok név illik a város legnagyobb, a második világháború előtt épült bérházára. Ott áll a Szabadság tér és a Kossuth út találkozásánál, hivatalosan a Damjanich út 1. szám alatt.
