Scheftsik-bazár, Angyalos ház, Horváth cukrászda, Utasellátó, Híd bisztró, Halászcsárda. Sok név illik a város legnagyobb, a második világháború előtt épült bérházára. Ott áll a Szabadság tér és a Kossuth út találkozásánál, hivatalosan a Damjanich út 1. szám alatt.
Majdnem negyedszázaddal a rendszerváltás után kapta vissza - nem az eredeti - nevét a szolnoki Kapisztrán János utca, holott erre már 1957-ben is volt törekvés. Az egykori állampárti kongresszusok helyszínének nevet adó Rózsa Ferenc elnevezés még ma is sok helyen olvasható.
Lehetne ez a Szolnoki házak sorozat extra bejegyzése, hiszen a városban található, nekem kedves építményekről lesz benne szó. Nem feltétlenül amiatt kerültek a listára, mert szépek, vagy esetleg építészetileg különlegesek. Sokkal inkább azért, mert számomra valami pluszt is jelentenek.
Egy új megyei első titkár és a prosperáló Mezőgép vállalat kellett ahhoz, hogy 26 évvel a Kossuth téri piac felszámolása után, mindössze négy és fél hónap alatt felépüljön a szolnoki piaccsarnok. A Heffer János tervezte, eredetileg 3200 négyzetméteres épület azóta Vásárcsarnokká bővült.
Avagy egyszerre háromnevű? A szolnoki Mártírok és Rákóczi út között húzódó Meder utcán annyi nyomot hagyott az elmúlt száz év, hogy akár azt is mondhatnánk: a város legjellegzetesebb közterülete. Története, neve, épületei, leágazásai elsőre érdektelenek. Másodjára izgalmasak.
