Szolnok IX. kerületében, a puskapor malom helyén áll a város egyik legrégebbi épülete, aminek története éppúgy kapcsolódik IV. Károly, utolsó magyar királyhoz, mint II. János Pál pápához. A Sarlós Boldogasszonyról elnevezett kápolna közkeletű neve városrészt is jelöl.
Szolnokon nem volt még egy vállalt, amelyik annyit áldozott volna múltjának a megőrzésére és a feldolgozására, mint a Papírgyár. Ami a város története szempontjából sem lebecsülendő. Az 1985-ben megjelent Aranygyűrűseink visszaemlékeznek című kézirat Szolnokról is mesél.
A Kossuth utca 4. szám alatti "palotát" a hetvenes években le akarták rombolni, hogy a szomszédjaiban álló kockákhoz hasonlót építsenek a helyére. Bontás jelenleg nem veszélyezteti, ám sorsa legalább annyira bizonytalan, mint a XX. században oly sokszor. A megnevezése sem egyértelmű.
Jó lenne tudni, hogy 1956 őszén a Magyar Hirdető Szolnoki Kirendeltsége kiadta-e a városból induló és odaérkező vonatok és buszok menetrendjét, avagy azt is elsodorta a forradalom. Az biztos, hogy az 1957 októberétől érvényes kicsit más volt, mint az 1955-ös és 1956-os, és nemcsak a lottó miatt.
"A személyi igazolványát ne gyűrje, ne rongálja. A benne lévő írást törölni, javítani nem szabad. Ne veszítse el, ne zálogosítsa el, gondosan őrizze! Rendőrség" Többek között ilyen "társadalmi célú hirdetés" is olvasható az 1956-os szolnoki buszmenetrendben, ami éppen októberig volt hatályos.
