Az utóbbi évek leginnovatívabb fejlesztése valósult meg a szolnoki vasútállomáson azzal, hogy egy nagyjából nyolcvan férőhelyes fedett, kamerával megfigyelt kerékpártárolót építettek. Sajnos remekül példázza azt is, hogy a különböző szervezetek mennyire nem kommunikálnak egymással.
Háromszor annyi ideig tartott, mint eredetileg tervezték, és a költségek is közel a duplájára emelkedtek. Az átadás csúszáshoz a fecskék is hozzájárultak, a plusz kiadásokat meg nem várt munkák és nem tervezett berendezések duzzasztották. Elkészült. Ezt már senki nem viheti el.
A szolnoki parkolás terén, a nyáron annyi történt, hogy épült, de eddig nem nyílt meg két új parkoló nagyjából negyven férőhellyel, a közgyűlés döntött a parkolódíjak emeléséről, és valami felmérés kezdődik a belvárosi, elvileg parkolást tiltó X-ek jogosságáról. A koncepció a régi. Vagy nincs.
Szolnok belvárosától a Nagykörűt jelző tábláig nagyjából 28 kilométer a távolság a gáton kiépített bringaúton. Három rázós kilométer van útközben, egyébként kényelmes élmény. A dobai lábon álló "üdülők" pedig kihagyhatatlanok, a sárga Ikarusz vityillót és a homokpartot mutogatni kellene.
Közel egymillió karakter és 281 bejegyzés, cikk után, 312 napos szezont követően a mai nappal véget ér a blogSzolnok 11. teljes évada. A következő 52 napban nem frissül, maximum tematikusan ismétel az oldal. Ám mielőtt nyári szünetre menne a blogSzolnok, szubjektíven visszatekint az évadra.
