"Ami jó, az vagy hizlal, vagy erkölcstelen." Ezt a szállóigévé lett mondatot annak a szolnoki születésű írónak tulajdonítják, akiknek regényeiből a rendszerváltás előtt több mint 10 milliót adtak el, azaz minden magyarnak legalább egy könyve van tőle. Tehát Szolnokon is 75-80 ezer kötete lehet.
A szolnoki vár török ostromának 470. évfordulója mellett 2022-ben emlékezhetünk Verseghy Ferenc halálának 200 éves jubileumára, a 120 éves Művésztelepre, a 110 éves színházra, a 90 éves evangélikus templomra, a 70 éves "Hatvanasra", a 60 éves belvárosi Tisza-hídra és a 15 éve eltűnt Damira is.
Páratlan év volt. Hogy mire fogunk emlékezni 2021-ből, azt majd a jövő dönti el, hisz még sok mindent más megvilágításba helyezhet. Az év utolsó előtti blogbejegyzésében nagyon szubjektíven megpróbálom összeszedni, hogy számomra, Szolnokon, mik voltak, amik az óévből talán megmaradnak.
Az Építészfórum portálon jelent meg az "Egy kulissza, és ami mögötte van - Hét lakásos társasház Debrecenben" című írás, amit többen is a figyelmembe ajánlottak. Én is így teszek, hátha emiatt menekülnek meg Mária, Mészáros Lőrinc, József Attila utcai szolnoki házak vagy a homlokzataik.
A parkolni akaró autós olyan, mint a víz, a legkisebb rést is megtalálja a parkolási rendszerben. És bár a víz az élet alapja, pontosan tudjuk, milyen károkozásra képes, ha olyan helyekre is beszivárog, ahol semmi keresnivalója. Szolnok parkolási rendszerén jelenleg rengeteg a hasadék.
