A város szövetében az ingatlanok nem önálló elemek. A rajtuk végrehajtott változások nemcsak a szomszédokat befolyásolhatják, de akár egész Szolnokot is. És mivel az építkezések nem a máról szólnak, hatásaik is hosszú távúak. József Attila A számokról című versét kellene olvasgatni.
A Belvárosi Nagytemplom reggel hét órás harangozásával együtt szólal meg a munkába hívó duda Szolnokon. Fél négykor, harangzúgás nélkül a műszak végét jelzi. Sokáig kerestem, hol ez a duda. Megtaláltam. Láttam, hogyan szólaltatják meg, és most már tudom: sűrített levegő működteti.
Szolnok legrégebbi strandja, de az országos listán is előkelő helyen lenne. Soha nem lesz turistamágnes, a helyieket viszont jól kiszolgálhatja. Még évekig hiányozni fog innen az árnyék, így érdemes felkészülten felkeresni. Egy ipari műemlék tövében jelenleg Szolnok egyetlen strandja a MÁV.
Reménykedem, hogy nincs igazam. Mert az nem lehet, hogy egy 258,42 millió forintos beruházásba nem fért bele egy 47 éves tábla megmentése. Egy tábláé, amely azoknak a névtelen szolnokiaknak állított emléket, akik 1974-ben társadalmi munkában építették a Kolozsvári úti óvodát.
Nagyjából egy éve volt legutóbb hasonló felhőszakadás Szolnokon, mint most, pünkösd vasárnap. Akkor is mindenki mást hibáztatott, majd eltelt egy év, és nem történt semmi. Ezt a problémát máról-holnapra nem lehet megoldani. Hosszú távon kellene gondolkodni és cselekedni.
