Különös időszak volt a harminc évvel ezelőtti április. Még "ünnepelte" az ország a felszabadulást, Szolnokon is kitüntetéseket osztottak Lenin születésnapján, de érződött, már semmi sem a régi. Munkanélküliség, forint leértékelés, lakáshiány, sőt taxis áremelés. És május elseje is közelgett.
A blogSzolnokon sokszor foglalkoztam már a Jubileum térrel. Legutóbb, alig egy hete került szóba a parkolás kapcsán. Miután sokan reagáltak a problémafelvetésére, kicsit továbbgondoltam a dolgot. És egy újabb eszement ötlettel állnék elő a Vasútállomás előtti parkolást illetően.
A Millér a Tiszaliget alternatívája lehetne, de bevallom: én is csak azért megyek ki évente kétszer, hogy megnézzem, mi változott. Legnagyobb meglepetésemre a Szabadtéri Vízügyi Múzeum kiállított tárgyainak többségét rendbe tették, lefestették. Némi kutyariasztóval megér egy túrát.
Akkor is sürgető volt a Szigligeti Színház felújítása. A forintot 5%-kal értékelte le az MNB, ami hatással volt a valutakeretre is. És bár egyre nagyobb teret kaptak az újonnan alakult pártok, azért a Tanácsköztársaságról való megemlékezésnek is megadták a módját. Szubjektív lapozgatás.
Miként a Kertvároshoz a női nevek, Szandaszőlőshöz a gyümölcsök, a Scheftsik-telephez pedig a virágok, ugyanúgy tartoztak a Széchenyi-lakótelephez a Tanácsköztársasághoz köthető nevek az utcatáblákon. Egy-kettő máshol is felbukkant Szolnokon, az utolsót alig hat éve cserélték le.
