Egy kívülálló számára úgy tűnhetett, hogy az MSZMP megyei pártértekezlet tartotta izgalomba a szolnokiakat harminc évvel ezelőtt, hiszen 1989 februárjában erről írt legtöbbet a megyei napilap. Miközben döntöttek a szovjet csapatok kivonásáról és nem állt le az új Tisza-híd tervezés sem.
Fodor Dániel Nemzeti szállodájának bálterme, Nemzeti mozgó, Vörös Csillag mozi, Nemzeti Filmszínház. Legalább hetven éven keresztül "A szolnoki mozi". Emelje fel a kezét, aki randizott itt! Negyedszázada jártam benne utoljára. Illetve pár napja, de most fényképezőgép is volt nálam.
A Tisza-parti sétány Reptár felőli végénél álló tárház harmincöt éven át Szolnok legmagasabb építménye volt. Nyugati tömbjének tetején 1935-ben kilátót alakítottak ki, ahonnan keveseknek adatik meg szétnézni. Persze az épület belseje sem mindennapi látvány. Képek az üresen álló tárházból.
A Zagyva-parti sétány, a Pólya Tibor út és a Tabán által határolt háromszög valószínűleg Szolnok egyik leghányatottabb sorsú telke, amely jó ideje ingyenes parkolóként funkcionál. Ahol bármi megtörténhet. Pontosan szemben a Szolnoki Művészteleppel és az újjáépülő várral.
Alig egy hete mutattam be a 900 éves Szolnok ipara című, valamikor 1972-ben készült kiadványt. Amiben annyi jó kép található a nagyjából fél évszázaddal ezelőtti Szolnokról, hogy nem bírom megállni a bemutatásukat. Tehát következzen egy kis nézelődés Szolnokon, a hetvenes évek elején.
