Amióta a kerékpárosok a forgalommal szemben is hajthatnak az egyirányú utcákban, az ilyen helyeken is óvatosan lépek le a járdáról. És mindig meglep, ha autó jön a nem várt irányból. Mint például az Aradi vagy a Károly Róbert utcák elején. Aztán egy perc bosszankodás után megértő vagyok.
Szolnok idén 943 éves. Már, ha születése évének elfogadjuk első írásos említését, amihez annak idején a 900 éves évfordulót kötötték. Gondoltam, megnézem a Garamszentbenedeki apátság alapítólevelét. Ám ez bő félezer éve nincs meg. Tanultam Valamit Szolnokról.
Vasárnap délelőtt tört rám. Amikor tudatosult bennem: vége, 360 napig kell várni a következőre. És hiába megyek le a térre, nem találkozok senkivel, nem ehetek egy jót a fák alatt, és a zene se szól. Lehet, hogy egy idő után megunnám, mégis jó lenne a kutyaharapást szőrével gyógyítani.
A Tiszai hajósok terén, június első vasárnapján jöttem rá, hogy a gyerekkoromat idézni járok veterános rendezvényekre. És azok előtt az autók előtt tudok hosszasan elidőzni, amelyekhez személyes emlékek kötnek. Olyan szocialista "csodáknál", amelyeket az idő szépített meg.
Ma már természetes a gépi vagy a kézi úttisztítást, és bele se gondolunk, mindez alig másfél évszázados múltra tekint vissza. Hogy Szolnokon mikor jelent meg az első utcaseprő, nem tudom. Azt viszont igen, hogy jelenleg 80 ezer négyzetméter járdát takarítanak. Tanultam Valamit Szolnokról.
