"Azért kezdtem szervezni, mert úgy éreztem, nincs olyan szabadtéri rendezvény a városban, ami az igényeimet kielégítené." - Nyilatkozta 2011-ben, az ötödik Tiszavirág Fesztivál után Kovács Ákos ötletgazda és szervező. Amire az elmúlt 11 év emlékei között keresgélve bukkantam.
Húsvét előtt gyalog vágtam neki a Zagyva árterének, hogy egy laza túrával a torkolattól az ötödik hídig érjek. Utána sokan javasolták, hogy érdemes tovább is menni, hisz onnan már nincs messze a hatodik, a Gazdák-hídja. A pünkösdi hétvégén kipróbáltam, ezúttal bringával.
A régi, tehetős szolnokiak vagy nem szerették a cicomát a házaikon, vagy racionálisan gondolkodva, inkább megfogták a pénzt, semmint holmi tornyocskákra költsék. Észrevették már, hogy Szolnokon milyen kevés házon van valódi torony? Kevesebb van belőlük, mint pletykaablakból.
Létezéséről csak tudtam, de soha sem jártam ott. Eddig. Most is véletlenül bukkantam rá a gáton futó kerékpárút mellett. Akkor élhette fénykorát, amikor Szolnokon még legalább hét helyen lehetett strandolni. Építése sok mindent elárul a szocializmus lakótelep-eszményéről.
Arra, hogy a Tisza Szolnoknál valamikor valódi hajóútként szolgált, ma már csak néhány, különböző méretű és állapotú vasbetontömb emlékeztet a folyóparton. Az egykori tárház tövében. Nem állítanám, hogy ezek a "romok" a maguk módján ne lennének szépek. És életveszélyesek.
