Amikor a szépen felújított banképület oldalánál lévő Főelzáró dobozon – hogy minek a főelzárója, nem tudom – megpillantottam ezt a mini üveget, azt gondoltam, jó poén, megörökítem és elküldöm az ilyen helyzeteket gyűjtő barátom mikroblogjára. Évek óta dokumentálja ugyanis az ehhez hasonló, viszont az ország bármely pontján, a legmeglepőbb helyzetekben is felbukkanó kis üvegeket. Szerintem ez igazi, magyar különlegesség.

A néhai Vörös Csillag mozi hátsó kijáratánál, a beton villanyoszlop „kiegészítésébe” ütközve, meggondoltam magam. Hosszú évek tapasztalata alapján – ami már jó pár cikket szült már a blogSzolnokra – úgy tippeltem, hogy vasárnap délután, néhány méteren belül, további elhagyott és kreatívan módon elhelyezett üvegre bukkanhatok majd. Keresni se kell, csak egy kicsit figyelni.

Visszanéztem a városközpont felé, megörökítettem a villanyoszlopot a másik irányból is. A péntek és szombat esti bulik, a buli helyszínek közötti vonulások nyomai. Amin lehetne háborogni, ha mondjuk a Sütő utcán lenne egyetlen közterületi kuka. Amit nem biztos, hogy használnának, de mégiscsak életszerűbb bízni az ilyesmiben, mint elvárni a göngyöleg cipelését egy kellemes vagy kellemetlen este során.

Ami nem is biztos, hogy csak piával telhet. Miként a kihelyezett kukáktól is el lehetne tekinteni, ha mondjuk Szolnok belvárosi buli útvonalain szombat és vasárnap is lenne takarítás. Tudom, hogy hétvége, meg ki kell adni a szabadnapokat, de hát a kórházak, a boltok és a rendőrség is működik, tehát nem lenne ez ördögtől való gondolat. Szándék és szervezés kérdése.

Az persze ördögtől való lenne, ha ennek az extra takarításnak a költségeibe beszállnának azok a szórakozóhelyek, vendéglők, éjjel-nappali üzletek is, amelyek haszonélvezői a hétvégi buliknak, merthogy az elhagyott üvegeket, még teli állapotukban náluk szerzik be. Tudom, hogy adóznak eleget, meg szinte veszteségesek, de ez még nem indok, hogy az ő szemetük eltakarítását a közösből fedezzük.

Persze, lehet, hogy tévedek. És ez így van rendjén. Nem kell nyitott szemmel, fényképezővel járkálni, és mindenen morogni. Hasonló írás miatt jelentett már fel helyi hatalmasság a munkaadómnál, bízva abban, hogy megtörök, mint ez a Sütő utcai műanyagpohár. De nem, immár hatodik éve veszem elő újra és újra ezt a témát. Most ebben a galériában. Hogy a közösségi oldalon majd megkapjam: annyi idő alatt, amíg fotóztam és megírtam ezt a blogbejegyzést, akár össze is szedhettem volna a szemetet. Hát persze, utcai csőtöréskor is mindig szaladok az ásóért.