A szolnoki tárház árulja el, hogy hol készült ez a fotó. Valamikor a hatvanas években, hiszen az MTH kollégium már látható rajta, viszont az ÁÉV munkásszálló még nem. Érdekessége a Tisza jobb partján horgonyzó hajók, amelyek arra emlékeztetnek, hogy egykor valódi vízi út volt a folyó.
Nézzük ezen a képen először a folyó bal partját, hiszen az is elég sokat változott az elmúlt fél évszázadban. Ha a szemközt lévő épületek alapján próbáljuk beazonosítani, hogy hol is állhatott Tulok Ferenc, a kép készítője, akkor azt mondhatjuk: valahol a Tiszaparti Gimnáziummal vagy legfeljebb a Pálfyval szemben. Azaz a mai gyaloghídtól kicsit lejjebb. Ott, ahol ma végig ártéri fák, bokrok, áthatolhatatlan dzsindzsa foglalja el a gát és a folyó közötti partszakaszt. Miközben e fotó készítésekor még láthatóan gondozott, sőt kikötésre és a folyó megközelítésére is alkalmas volt a terület. Lehet, hogy azért, mert a töltésen túl, a Tiszaligetben nemzetközi kemping és vállalati üdülők sorakoztak? A kép bal szélén, a fák árnyékában meghúzódó hajó is olyan, mintha egy tetőteraszos üdülőbárka lenne.
Mai szemmel érdemes a jobb parton is végignézni. Legmesszebb a néhai Nostra tárházat látjuk, ami valószínűleg a hatvanas években élte fénykorát. A képen még a helyén vannak a tömböket hat-hét emelet magasságban összekötő szállítószalagok, miként a fotó bal szélén, a fentebb említett bárka fölött a tárház folyó fölé benyúló, egyik rakodója is látszik. A kép készítésekor még sínek futottak az épület előtt, így nemcsak tárolni lehetett itt a gabonát, de átrakodni is a vízi, a vasúti és a közúti járművek között. Merthogy akkoriban még valóban vízi út volt a Tisza, miként a megelőző évszázadokban.
Ha jobban megnézzük a város felőli partszakaszt, a mai vízirendőrséggel szembeni részen legalább öt-hat hajót látunk horgonyozni. Ezek közül a legtávolabbi olyan, mintha egy világosra festett személyszállító hajó lenne, ami nem zárható ki, hiszen a hatvanas években még menetrendszerinti utasforgalmat bonyolítottak a Tiszán. Ettől fentebb uszályok, bárkák sorakoznak, azaz a vízi teherszállítás eszközei. Fölöttük a part minden bizonnyal klasszikus rakpart lehetett, ahol a kikötés és a rakodás eszközei mellett talán mindenféle ömlesztett terméket is tárolhattak. A kép készítésekor még nincs a helyén a 43-as számú Állami Építőipari Vállalat tízemeletes panel munkásszállója és talán a rendőrség épülete sem. Viszont látható egy magas kémény, amit nem tudok azonosítani, csak tippelni tudom, hogy talán a Gábor Áron téri átemelő telephez tartozhatott.
A fotó jobb szélén az eredetileg MTH – azaz Munkaerő Tartalékok Hivatala – számára épült kollégiumot láthatjuk, ami a Tisza-parti iskolasor első darabja volt. Később városi kollégium lett belőle, ma pedig a katolikus iskola része, és egyébként a maga nemében egy igazán különleges tervezésű – sőt, szépségű – középület. A kép készítésekor a kollégium mellett lévő telken a Szolnoki Szabadtéri Színpad, vagy éppen a Szolnoki Ifjúsági Park működött, ahol olykor két-háromezer néző előtt nemcsak opera és színházi előadások, de kuriózumnak számító könnyűzenei koncertek is zajlottak.
Talán a fotó készítésének napján is volt ilyen, és a kép előterében kenuzó fiatalember az estéjét már ott tölthette.
