Miként fordulhatott elő, hogy egy Horthy-korban készült szolnoki fotó, körülbelül húsz évvel később, a Kádár-korban képeslapként jelenjen meg? Ilyen volt a slendrián szocializmus? Vagy olyanok döntöttek a vidéki városok képeslapjairól Budapesten, akik kevés helyismerettel rendelkeztek?

Biztosan állíthatjuk, hogy a belvárosi nagytemplom tűzerkélyéről valamikor 1932 és 1944 között készült a mellékelt szolnoki látkép. A fotózás lehetséges legkorábbi dátumára a felvétel bal szélén már látható evangélikus templom tornya utal, míg a záródátumot a „szép Tisza-híd” adja meg. Ez egyébként egy olyan beállítás, amit az előző századforduló óta használtak a Szolnokot megörökítő fotósok, közöttük is talán elsőként Szigeti Henrik, a város képes krónikása.

A belvárosi templom tornyából Kelet felé tekintve nagyon szépen látszik a város négy másik temploma, de feltűnik a zsinagóga mellett a Tiszai hajósok terének sarkán álló Barta-palota vagy éppen a környék legrégebbi épülete, a mai Galéria étterem is. A református templom mögött, a folyóparton felfedezhető a Tisza szálló fürdője és annak kéménye, de a bal oldali hídfőnél az egykori strand is felfedezhető. Szóval ezt a képet egészen biztos, hogy akkor készítették, amikor még Horthy Miklós volt az ország első embere.

Nem is lenne ebben semmi különös – és én sem vettem volna meg ismét ezt a képet -, ha nem az 1954. április 1-jén létrehozott Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában lát napvilágot ez a kép (ismét). Azaz, minimum 10 évvel azt követően, hogy elkészült. Ám nem véletlenül írtam fentebb azt, hogy ez a Horthy-korban készült szolnoki fotót a Kádár-korban jelentették meg, hiszen az eladási ára – 1 forint 20 fillér -, és a nyomdai minősége egyértelművé teszi, hogy inkább a hatvanas évek közepén „dobhatták piacra”. Merthogy 1956 előtt egy-egy szolnoki képeslap, jellegzetesen puha, sárgás papíron 60 fillérbe került, ezt pedig már-már fotópapíron, kiváló minőségben lehetett megvásárolni „Szolnoki látkép” megjelöléssel.

A magam részéről azt feltételezem, hogy az eredeti fotót a budapesti Barasits képeslapkiadó családi cég megbízásából késztette valaki, hiszen az ő gondozásukban ismert ez a felvétel a negyvenes évek elejéről. Tudható, hogy Barasits János és felesége, Pichler Kornélia a harmincas évek második feléig vitték a családi céget, majd végrendeletükben rendelkeztek róla, és legalább az egyik gyermekük, Barasits Ida a háború után is működtette a vállalkozást. Amit természetesen minden ingóságával együtt államosítottak a negyvenes évek végén, és bár Ida a készletek egy részét próbálta ez alól kivonni, nem tudta elkerülni, hogy több évtizedes fotókészletük az állam, majd a Művészeti Alap, 1954-től pedig a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat tulajdonába kerüljön. Köztük ez a szolnoki látkép is.

Elképesztően érdekes lenne tudni, hogy egy legalább húsz éves, elsősorban a szolnoki templomokat ábrázoló felvétel miként kerülhetett be a szocialista monopolvállalat portfoliójába a hatvanas évek közepe táján! A dolog biztosan úgy indulhatott, hogy a terveknek megfelelően újabb szolnoki képeslapot is meg kellett jelentetni. Aztán kiderülhetett, hogy vagy nincs megfelelő új fotó, vagy nincs keret új képek készítésére, vagy a legegyszerűbb volt valamit az archívumból előhúzni, amibe ugye nemcsak a Barasits készlet volt benne. Aki pedig előhúzta ezt a képet, minél előbb le akarta tudni a feladatot, nem nagyon nézegette a már nem létező Tisza-hidat, és indult a gyártás. Rejtély, hogy miként engedhették ezt ki a nyomdából, miközben a hatvanas években Szolnokról nem vagy csak elvétve jelentek meg olyan képeslapok, amelyeken 1945 előtti épületek és pláne templomot lettek volna láthatók.