– Minden év elején felvetődik a kérdés, hogy miből jelenik meg az Eső. Az idei finanszírozás biztosított?
– Annak ellenére, hogy csak két támogatónk maradt, idén egy kicsivel több pénzből gazdálkodhatunk, mint tavaly. Ez ránk is fér, hiszen tavaly már nagyon soványak voltak a lapszámok, úgyhogy ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és Szolnok város támogatásának köszönhetően egy kicsit vastagabbak lehetnek az Esők. És természetesen továbbra is működik a honlapunk (www.esolap.hu), ami úgy tűnik, egyre több látogatót vonz.
– Van-e az idei első Esőnek valamilyen tematikája?
– Tematika nincs, sőt a címlapról az úgynevezett nagy nevek is hiányoznak, ennek ellenére érdekes és különleges számot sikerült összeállítani. Hosszas rábeszélés után ismét publikál nálunk Molnár H. Magor, akinek először – épp tíz éve – az Esőben jelent meg írása. Nagyon izgalmas verseket kaptam az alig 18 éves Polák Pétertől. Először azt hittem, egy ismert szerző bújt álnév mögé, de kiderült, hogy a miskolci fiatalember már máshol is publikált. Ha nem törik meg a lendülete, azt hiszem, sokat fogunk még róla hallani. Mellettük több megyei kötődésű szerzője is van ennek a számnak: Dienes Eszter, Rékasy Ildikó, Mrena Julianna, Karap Zoltán, Kele-Fodor Ákos. Nagyon érdekes Vass Tibor fiktív Csokonai-levelezése is, aminek a hosszától először kicsit megijedtem, de annyira jó, hogy nem lehetett kihagyni. A novelláink is erősek, amolyan lebegős írások sok humorral, szocióval és abszurddal. Szerintem sokaknak fog tetszeni a Zságot András név mögé bújt szerzőnk török kori szerelmes története is.
– Kivel készült a nagyinterjú?
– Munka, metafora címmel Toroczkay Andrással készítettem beszélgetést, aki természetesen versekkel is jelen van a lapban. Ezek az interjúk egyébként azért érdekesek, mert mindig valami más kerül a középpontba. Ezúttal a pályakezdésnek az a szakasza, amikor az alkotó már túl van egy köteten, rengeteget publikál, de a versek után prózával is próbálkozik. Alkotáslélektanilag nagyon tanulságos ez a közelítés. És ami érdekes, Toroczkay nem szégyelli kimondani: az irodalommal pénzt szeretne keresni.
– Mit talál az olvasó az Olvasó rovatban?
– Vilcsek Béla Juhász Ferenc legutóbbi verseskötetéről közöl egy olyan recenziót, amely lényegében az egész Juhász Ferenc-i pályát elemzi avatottan. Az Esőben először publikáló Szigeti Csaba Füzi László köteteiről ír, Bistey András pedig Rubin Szilárd Aprószentek című könyvéről, aminek helyi kötődése is van, hiszen az ötvenes évek törökszentmiklósi gyilkosságsorozatát dolgozza fel.
– Hogy találtak a mostani Eső és a szerzők egymásra?
– Rengeteg anyagot kapok. Sokszor azt kell mérlegelnem, hogy a hasonlóan jó színvonalú írások válogatásakor mekkora teret szentelek a helyi kötődésű szerzőknek, vagy azoknak az ismert neveknek, akik ha feltűnnek a címlapon, jobban fogy a lap. Ezt a számot viszonylag későn kezdtem szerkeszteni, mivel babonából addig nem akartam belekezdeni, amíg nem dőlt el, hogy a város és az NKA is támogatja az idei megjelenésünket. Akkor viszont könnyű dolgom volt, mert tényleg tele volt a fiókom. Ahogy most végignézem a hétvégén újságosokhoz kerülő számot, azt kell mondanom, most többségben vannak a ?kéretlenül? küldött, ám örömmel közölhető írások.
– Lesz-e lapbemutató?
– Tervezzük, de a költészet napja miatt elég sok irodalmi program lesz a következő hetekben a városban, így szerintem csak április végén ejtjük majd meg.