2025.08.27. (szerda)

Itt felejtve

Itt felejtve

Dátum:

Mintha senkié sem lennének, vagy csak az utcán felejtették volna őket. Valamikor biztos, hogy nem kevés időt, energiát és pénzt áldoztak a létrehozásukra. De mintha az idő elsodorta volna az alkotókat. Elfelejtett dolgok a szolnoki utcákon.

A Baross utcán és a Szapáry úton „felejtett”, beton virágtartókról korábban már írtam, de azóta, mintha szembe jönnének a város utcáin. Ezerszer jártam már az egykori szakszervezeti művelődési ház – egy darabig még ifjúsági ház – mögötti részt, de soha nem tűnt fel ott ez a két lepukkant, gazdátlan virágtartó. Formájukat tekintve elütnek a másik kettőtől, mai funkciójukban azonban szoros rokonságot mutatnak velük. Igaz, az egyiket lassan benövi a beton alól előbújó természet, így a tél beálltáig viszonylagos takarásban van.

Azon gondolkodtam, hogy mikor, ki és miért helyezhette ki ezeket a ronda virágtartókat, és vajon ma kinek a tulajdonában lehetnek. A jellegzetes beton öntvényeket látva, talán nem tévedek nagyot, ha azt feltételezem, hogy már a rendszerváltás előtt, azaz bő húsz éve is léteztek. Gondolom, az is nyilvánvaló, valaki virágokat szánt beléjük, azt azonban szerintem senki nem tudja, hogy mikor volt bennük utoljára kultúrnövény. Ahogy az is kinyomozhatatlan, hogy annak idején a város, a város egykori kertészeti cége, netán a szakszervezeti művelődési ház tulajdonosa volt-e, aki kihelyezte ezeket az új korukban is ronda tartókat. Így azt is nehéz megtippelni, hogy ma kinek a tulajdona rontja – itt kevésbé, a Barosson és a Szapáryn inkább – a városképet. Teszem azt, ha valaki ezeket összetöri vagy eltulajdonítja, ki tenne feljelentést?

Ez a kérdés a Csomóponti Művelődési Ház és a MÁV irodaház között látható, egykor profinak számító kerékpártároló kapcsán is felvetődött bennem. Azt nem mondhatjuk, hogy szép ez a rozsdásodó, egyre rosszabb állapotban lévő szerkezet, de legalább – látszólag – a mai napig betölti funkcióját. Igaz, egy újabb bringát – szerintem – senki nem állítana bele szívesen.

Kíváncsi lennék, hogy ez a vasból készült építmény kinek a tulajdona? Már az is érdekes kérdés, hogy vajon kinek a területén áll? Ne legyintsen senki könnyedén, hogy hát a MÁV-én, hiszen a nagy állami vállalatot sok-sok apróbb cégre bontogatták, és hát ki tudja, kinek a könyveiben szerepel az egy darab rozsdás kerékpártároló. Így azt sem tudhatjuk, hogy ha egyszer végre megszépül a szolnoki vasútállomás, akkor a tulajdonos hozzájárulásával teszik odébb, vagy valakitől el kell lopni, hogy építkezni lehessen.

De ne legyünk igazságtalanak a régmúlttal. Vannak a város utcáin olyan tárgyak, amelyek láthatóan jóval fiatalabbak, ám ugyanolyan elhagyatottak. Például a mellékelt képen látható utcatábla. Feltételezésem szerint a Bálvány utca feliratnak kellene rajta szerepelnie, de az sem kizárt, hogy Baross utca a megoldás. Nem tudom, de hogy útba nem igazít, az biztos. Ahogy az is, hogy nem egyedi jelenségről van szó. Tegyenek egy sétát például a Mészáros Lőrinc utcában. Ha tudják, hogy hol van, és nem az utcatáblák alapján akarják megkeresni, ott is találnak majd ilyen üres, sárga táblákat.

Nem lennék rosszindulatú, de ezeknek a tábláknak a tulajdonosát elég gyorsan ki lehet deríteni. A tulajdonos pedig viszonylag hamar meg tudná mondani, hogy ki volt az a zseni, aki a hagyományos utcatáblák helyett, ezt a féltartós műanyag vackot megrendelte. Az illető pedig könnyedén elszámolhat azzal, hogy milyen garanciával vásárolta ezeket közpénzen a gyártótól. Addig kellene ezt megtenni, míg ugyanúgy el nem tűnik a tulajdonos – a felelős -, mint a kővirágtartók vagy a bringatároló esetében.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Évtizedes szeptemberek

Bár hat évtizede hivatalosan megnyílt a Szandaszőlősi Művelődési Ház, használni 1961 szeptemberében sem lehetett. A város óvodái 1971 őszén komoly helyhiánnyal küzdöttek, ami tíz évvel később már nem volt probléma. A Magyar utcai sörpalackozó viszont 1981-ben elköltözött. Múltidézés.

Évtizedes májusok

Épült a Múzeum étterem, az Árkád presszó, a Kolozsvári-felüljáró, a Kodály és a Széchenyin a zöld iskola, sőt a lakótelep víztornya is egyre magasabbra tört. Hatvan, ötven és negyven évvel ezelőtti szolnoki történések padlókefélőgép, nyeremény Zsiguli és öt szabadtéri mozi oldalvizén.

Szolnoki séta ’74

(NYÁR) Az átlagfizetés ezer forint körül lehetett, egy Zsiguliért 80 ezret, egy szandai építési telekért 30-40 ezer forintot kértek, de a fagyi csak ötven fillér volt. Igaz, amikor ezek a képek készültek, fagyit még biztosan nem lehetett kapni Szolnokon. Danka István fotói segítségével utazunk az időben.

Utcasoroló (49.): Eltűnt a Család is

Szolnoknak jó pár olyan része van, amelyek az elmúlt fél évszázadban gyökeresen átalakultak. Nemcsak régi házak tűntek el, hogy újak nőjenek ki a helyükön a földből, hanem egész utcák is nyomtalanul törlődtek a térképről. Például az állomás környékén.