– Komoly színházi szakemberek méltatták a doktori disszertációjából készült könyvet, aminek a bemutatóján Tarján Tamás, neves irodalom- és színháztörténész beszélgetett Önnel. Mi a téma, ami már a megjelenéskor ennyi elismerést hozott?
– Elsőéves színművészeti egyetemista koromban, 1993-ban, lehetőségem nyílt részt venni egy mozgáskurzuson, amelyet Jacques Lecoq, francia mestertanár tartott Budapesten. Itt kaptam először inspirációkat a maszkokról, majd a színművészeti elvégzése és pécsi színészévek után, 2000-2001-ben, Észak-Kaliforniában végeztem el egy fizikai színházi-maszkos tanévet. Az itt megszerzett élményekkel és tapasztalatokkal felvértezve volt szerencsém 2003-ben maszkos műhelymunkát tartani a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Majd újabb, de már rövidebb tanulmányutak után folytattam a maszkos kurzusaimat az intézményben, ahol a semleges maszkoktól, a karaktermaszkokon át eljutottunk a commedia dell’ arte maszkjaiig. Azt gondoltam, hogy az általam felépített maszkos karakterizáció kurzusokat érdemes lenne elméleti és gyakorlati szinten is összegeznem, és a megközelítésemet nyilvános szakmai vitára bocsájtani, ezért jelentkeztem a doktori képzésre. Maszkos karakterizáció című dolgozatomat – amely most Maszkaland címmel könyv alakban is megjelent – idén februárban védtem meg sikeresen.
– Színészként, költőként ismert. Miért gondolta, hogy a színészi diploma mellé doktori fokozatot is szerez? Ez a cím elsősorban saját magának szól, vagy van vele valami cél, esetleg többet szeretne tanítani?
– Sokféle műfajban alkotok, de a maszkok, a maszkok felfedezése folyamatosan motivált. Szerettem volna elmélyülni a témában, amire a doktori képzés kiváló lehetőségnek ígérkezett. Azt hiszem, a megszerzett művészdoktori – DLA, Doctor of Liberal Arts – szint jó alap a témám további kutatásához, amit a jövőben is szeretnék folytatni. A tanítás pedig lehetőséget nyújthat a tudás átadására, egyszersmind pedig az első kézből történő visszajelzésekre. A doktori cím tehát számomra nem végcél, hanem lehetőség a folytatásra.
– Nem minden doktori disszertáció jelenik meg könyv formában. Honnan a kiadás ötlete? Hiánypótló munkáról van szó?
– Első kettő és legutóbbi versesköteteim kiadója, az Orpheusz látott fantáziát a dologban – aminek nagyon örültem -, mert magyarul még nem jelent meg hasonló munka.
– Amellett, hogy végigcsinált egy doktori iskolát, színészként dolgozik, komoly irodalmi munkássága is van. Hogy fér bele ennyi minden az életébe?
– És még ott a család, a gyerekek… Sokszor hosszúak az éjszakák, és ott vannak a korai kelések is. Valami belső erő folyamatosan lökdös, hogy csinálni kell. De azért érzem, hogy nyárra legalább egy kicsit vissza kell vennem a tempóból.
– A Maszkaland június 9-ei szolnoki bemutatója egyben a tavaly megjelent Bomlik a volt című verseskötet itteni premierje is lesz. Mit érdemes erről a kötetről tudni? Mi a szervező elve a kötetnek?
– A Bomlik a volt a tavalyi Könyvhétre jelent meg az Orpheusz Kiadó gondozásában. Azért egyedi eddig a pályámon, mert ez volt az első olyan könyvem, amely egyszerre tartalmaz válogatott és új verseket, tehát az első 1997-es irodalmi megjelenésemtől kezdve 2015-ig született írásokat. A szikár szerkesztői akarat három témába csoportosította a verseimet: apaversek, tájleíró versek és Istenes versek alkotják a könyv gerincét. Néhányan hiányolták is például a szerelmes verseket, így azóta is tervem, hogy ezeket egy önálló kötetben megjelentessem.
– A tudományos munka és az irodalom mellett szót kell ejteni a színházról is. Milyen színházi munkái vannak mostanában?
– Színészként játszom a Vígszínházban és a Karinthy Színházban. A ferencvárosi Pinceszínházban pedig Irodalmi referensként működöm.