Hová jutottunk egy év alatt? Úgy tűnik, a csapat, amelynek együtt kellene Szolnokért játszania, kispályás kupának tekinti a képviselőtestületet, és egymás legyőzésére hajt. Ráfaragtunk. Nem tudnak együttműködni, és ezt nem is képesek belátni. Fogják a széket, mert félnek a csősztől.
Helyi képviselőket szerintem azért választunk, hogy helyettünk intézzék a település ügyeit, és nem azért, hogy hírügynökséget vagy hírolvasót játsszanak a világhálón. Az egyiktől azt kell megtudnom, hogy a nyáron vonattal is mehetek a Balatonhoz, a másiktól meg, hogy tűz volt a színházban.
Képzeljük el, hogy családi megtakarításainkat nem saját belátásunk szerint forgathatjuk vagy kamatoztathatjuk, nem a számunkra szimpatikus bankban helyezhetjük el, hanem az államkasszára kell bíznunk! Borzasztó lenne? A nagyobb családunk, a városunk pénzével pont ez történik.
Amikor azt gondolod, hogy a szolnoki közlekedésben már nem tudnak újat mutatni, akkor a Baross és a Petőfi út kereszteződésében felbukkan egy szürke Polo, ami a Petőfiről érkezők előtt vár a pékségben vásárlókra. Szolnoknak nem több sáv meg új híd kellene, hanem szabályos közlekedők.
Egy vállalkozás vagy néhány száz szolnoki érdeke az előbbre való? Egy vállalkozásnak kedvez a város képviselőtestülete, avagy átgondolt, hosszútávú városfejlesztési politika mellett kötelezi el magát? Az előző szolnoki képviselőtestület szekrényéből kidőlt újabb ügy legkevésbé a szagról szól.
