Mit ér a szabad sajtó, ha egyre kevesebben olvassák? Mit ér a sajtó szabadsága, ha a pénz beszél, a karaván pedig halad? Lehet-e ott valódi szabadság és igazi demokrácia, ahol egyre többen virtuális valóságban élnek, és mind kevesebbet tudnak az őket körülvevő valódi világról?
Elhiszem, hogy bizonyos országok féltve őrzik a titkot. Nem vitatom, hogy nálunk vannak a legzordabb telek. Tudomásul veszem, hogy itt évek óta mindenki rosszul van fizetve, és egyébként is minden, mindig más miatt van. De, hogy minden tavaszra elfogynak az útjaink?
"Jó lenne a tiszai motorcsónak- és jet-ski turizmust erősíteni a városi szakaszon" - olvasom a város vezetőjével készült interjúban. És elképzelem, ahogy egyetlen jetski-s megkeseríti a belvárosban lakók életét, tönkreteszi a Tisza-parton sétálók, a Ligetben pihenők nyugalmát. Ne!
Néha úgy érzem, Magyarországnak nem véletlenül H a jele. Mintha mindig, mindenkinek, mindent egyszerűbb lenne hárítani, mint megoldani. Sokszor úgy tűnik, mindenki kegyet gyakorol azzal, hogy dolgozik, azzal, hogy szolgáltat.
Az eset hétköznapi. A belvárosi utcában lévő kapunk elé leparkolt egy autó. Se ki, se be. Szerencsére időben érkezem, még látom a sofőrt. Intek neki. Elhúzza a száját, majd meglehetősen kényelmesen ballag vissza az autójához.
