Azt hiszem, félni már kevés. Ha csak félünk, akkor semmit sem teszünk az ellen, hogy egy váratlan pillanatban ne mi, vagy szeretteink, vagy ismerőseink legyenek az áldozatai a 4-es út tranzitforgalmában száguldozóknak.
Lehet, hogy idén már nem ússzuk meg az utcaátnevezéseket. Viszonyt, ha ez így lesz, akkor legalább tegyünk kísérletet, hogy szolnoki kötődésű, nekünk fontos nevek kerüljenek a falakra. Van ugyanis néhány név, aki már rég megérdemelte volna, hogy utcát kapjon Szolnokon.
A ház 1762 óta áll a svájci hegyekben. Két és fél évszázada ugyanazzal foglalkoznak a lakói. Szolnokon talán egyetlen ilyen ház sem akad. Erre mondják: vannak nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű helyek.
Aki sokszor veszi igénybe a Magyar Államvasutak szolgáltatásait, annak óhatatlanul beindul a szellemi nyálelválasztása, ha tőlünk nyugatabbra fekvő vasútállomásra téved. Ahol azt is megérti, hogy a Deutsche Bahn miért lehet nyereséges.
Az is lehet egy álláspont, hogy a csemetéiket rosszul nevelő szülők tehetnek róla. Meg az is, hogy vasárnap délelőtt Szolnok belvárosa egy balkáni peremkerület képét mutatja. Mindenesetre idegeneknek ilyenkor ne mutogassuk a "legélhetőbb" várost.
