A Beloiannisz/Baross és a Csarnok utca Szapáry felőli sarkán álló házban, annak lebontása előtt, a Tiszavirág espresso működött. Ott, ahol a háborúig kerékpárt is lehetett vásárolni.
A szolnoki „szép Tisza-híd” felrobbantásai közötti korként is jelölhetjük a város ’20-as, ’30-as évekbeli történetét, de akár azt is mondhatjuk: itt ez a modern lakásépítés első időszaka.
Talán cáfolható, hogy 1980-ban örökítették még az egykori 1-es ABC-t. Annyi azonban biztosan hozzátehető, hogy a fotós télen, szombat délután vagy vasárnap dolgozott az 1-es parkolónál.
Szolnok 150 évvel ezelőtti megyeszékhellyé válásának egyik következménye volt, hogy újfajta lakhatási körülményeket kellett teremteni a városban. Szolnokon is elindult a bérházak építése.
Ez Szolnok. Ahol a fehér autó halad, ott ma parkoló van, a Beloiannisz úti házak helyén pedig a négysávos Baross utca. A 33-as még nyitva a Madas-ház földszintjén, 1973 tavaszán.
Én csak úszni akartam. A Tiszaligeti strand első téli üzemnapján (08. 31.), délután ötkor. Az 50 méteres medencében, amire hét évet vártam. Hosszában. Jeggyel, amit a pénztárnál vettem, és ahol nem szóltak, hogy a tervem nem sikerülhet. Persze én vagyok a hülye, a mindent szarozó, mert nem néztem meg a pályafoglaltságot valahol, mert nem tolerálom, hogy a fél medencét kiadták a vízilabdásoknak. Ismét nekem kellene megértőnek lennem. Nem. Nekem a Tiszaligeti strand újra bezárt.
A megye létrehozása után másfél évszázaddal, a megye „első” múzeumában, már nem lenne szabad olyan kiállítást csinálni, ahol minden interaktivitás kimerül az olvasásban és a nézésben.
NYÁRI ISMÉTLÉS: Ha megáll, hogy a 17 milliárdos NKA-pályázat döntnökei valóban „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést” követtek el, mit tettek a pénzhez jutók? Például Szolnokon?
NYÁRI ISMÉTLÉS: Tudom, menő, sőt olykor hasznos az elektromos roller, de autósként és gyalogosként rettegek az ezzel közlekedőktől. Közben féltem is őket, mert olykor kész oroszrulett, amit művelnek.
