Meg nem valósult álmok, avagy nem változik itt semmi? Horgászmúzeum Szolnokon, csúszó nagyberuházás, sorok a rendelőkben, lassú átkelés a Tiszán. Újabb karikatúrák a Kádár-korból.
Élt, állt négy és fél évtizedig. Szolnok egyik tehetős és tehetséges építési vállalkozója építette. Sorsát a 4-es főút pecsételte meg. Utolsó pillanatait 1973 telén örökítették meg.
Nem biztos, hogy e kép készítésekor már Ságvári körútnak hívták a mai Szapáry utca megörökített szakaszát, az azonban egyértelmű, hogy az ismeretlen fotós az új pártházból dolgozott.
Autó a régi „százlábú” híd szandai oldalán, ideiglenes alagút az egykori Ságvári körúton, rosszul datált víztoronyépítés a Széchenyi lakótelepen. Három szolnoki kép a Fortepan-ról.
Danka István, mint a megyei tervezővállalat fotósa, 1981 tavaszán felmászott az akkor még működő Ságvári Endre Művelődési Ház tetejére, hogy megörökítse a Nerfeld-palota bontását.
Néhány ház, leginkább „tornyocska” miatt könnyen azonosítható, hogy a Bauer István gyűjteményében található fotó Szolnokon, a Baross utcában készült, valamikor az 1920-as évek végén.
Magunkról, a Magyar Népköztársaságban egykor zajló életről nagyjából ugyanazt, sőt talán ugyanúgy lehetne elmesélni, ahogy teszi ezt Berlin egyik legnépszerűbb gyűjteménye, a DDR múzeum.
Hatodik évadát kezdi a Szigligeti Színház élén Barabás Botond, aki újabb ciklusra kapott megbízatást, így 2031 elejéig vezetheti a szolnoki teátrumot. Az új évadnál többet beszéltünk a múltról és a változó világról.
Elkezdődött a Ságvári művelődési ház építése. Hetven éve. Dolgoztak a Damjanich uszoda fedett medencéjén. Hatvan éve. Átadták a buszpályaudvart. Ötven éve. Egyik sincs már meg.
