Az év utolsó blogSzolnok bejegyzése rendhagyó abból a szempontból, hogy az Album rovatban négy olyan régi fotót mutatok be, amelyek olvasóktól érkeztek, és régi teleket mutatnak. BÚÉK!
Meg nem valósult álmok, avagy nem változik itt semmi? Horgászmúzeum Szolnokon, csúszó nagyberuházás, sorok a rendelőkben, lassú átkelés a Tiszán. Újabb karikatúrák a Kádár-korból.
Szeretné, hogy éjjelente, 10 percenként Boeing 747-es „Jumbo” teherszállító-repülők húzzanak el a feje fölött? De nem is érdekel senkit, hogy a szolnokiak és a környékbeliek mit akarnak.
A Tisza szálló nem működik, a falikút száraz, a sétány sokszor kihalt. Hogyan lehetne hasznosítani a környéket? Legyen a szemfülesek ingyen parkolója! Rendőr, közterületes, képviselő úgysem jár arra. Itt az ideje, hogy mindenki húzzon ki egy téglát az élhető, szerethető Szolnok düledező épületéből, töröljük el a szabályokat, a hagyományokat! Mindenkinek lehet oka, hogy pont rá miért ne vonatkozzanak a szabályok. Nemcsak a város irányítói miatt zuhan Szolnok a mocsárba.
Élt, állt négy és fél évtizedig. Szolnok egyik tehetős és tehetséges építési vállalkozója építette. Sorsát a 4-es főút pecsételte meg. Utolsó pillanatait 1973 telén örökítették meg.
A Csepel D-705-ös platójának szélén Bíber Pál, a Verseghy Gimnázium testnevelője egyensúlyozott, de nem 1963-ban, hanem minimum egy évvel korábban. Még néhány kép arról a felvonulásról.
Ha megáll, hogy a 17 milliárdos NKA-pályázat döntnökei valóban „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést” követtek el, mit tettek a pénzhez jutók? Például Szolnokon?
A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.
Az egykori Kossuth téri artézikút puttós szobra immár harmadik oldaláról is ismert. A „felnik” valójában „kerámia kompozíció”, és úgy tűnik, Zsoldos László készítette a Hegesztőt.
