– Mit érdemes tudni Alexandre Traunerről, akinek most először viseli a nevét a szolnoki filmes mustra?
– Trau Sándorként született Budapesten, és mint Alexandre Trauner magyar származású, francia festőművész, grafikus, jelmez- és díszlettervező lett világhírű. Valamikor a húszas évek végén hagyta el Magyarországot, és Párizsban, munkát keresve tévedt be egy filmstúdióba, ahol éppen díszlettervezőt kerestek. Ez alaposan megváltoztatta az egyébként festőnek készülő fiatalember életét, hiszen hamarosan már nemcsak besegített filmekben, de Franciaország vezető díszlettervezője lett. Lassan mindenki vele akart dolgozni. Később pedig Amerikából is kapott megrendeléseket, így dolgozott többek között Orson Welles-szel is, a Legénylakás című világhírű film látványvilágáért pedig Oscar-díjat kapott. Munkásságával olyan mértékben tudott hozzájárulni egy-egy filmekhez, hogy sokszor a rendezőkkel egy lapon említették. A kilencvenes évek elején halt meg, szinte az élete végéig dolgozott, itthon is többször járt, kiállítást is rendeztek a munkáiból.
– Akár a tematikában, akár a szervezésben változik valami amiatt, hogy az ő nevét vette fel a kétévente sorra kerülő szolnoki képzőművészeti filmfesztivál?
– A képzőművészeti filmfesztivál már hosszabb ideje nemcsak képzőművészetről szóló dokumentumfilmek szemléje, hanem a képzőművészet eszközeit alkalmazó filmek mustrája is. Az ilyen filmek készítői, a látvány- és a díszlettervezők között – hasonlóan Alexandre Traunerhez – nagyon sok a festő, a szobrász, az artdesigner, a képző- vagy éppen az építőművész. A film egy érdekes határmezsgyéje a művészeteknek, a vizuális művészet nagyon sok ága találkozhat benne. Amikor úgy döntöttem, hogy felvesszük Trauner nevét, az járt a fejembe, hogy ezzel kiteljesedik a képzőművészeti filmfesztivál, hiszen szükség van az olyan a játékfilmek megmutatására is, ahol nemcsak az operatőri munkának, de a látványnak, díszletnek, a konstruált miliőnek is fontos szerepe van. A történet, a szereplő egy adott díszletben, környezetben, látványban tud hiteles lenni, ami ha idegen a cselekménytől, hiteltelenné teszi az egész filmet.
– A szolnoki Szász Attila által rendezett Örök tél is azért került be a fesztivál programjába, mert végig épített, kitalált környezetben játszódik?
– Igen. A játékfilm válogatás során fontos szempont volt, hogy olyan alkotásokat hívjunk meg, ahol kiemelt jelentősége van az épített díszletnek. A fesztivál zsűrijét is ennek megfelelően kértük fel. Nagy örömünkre szolgál, hogy vállalta a felkérést Allan Starski, aki többek között az Oscar-díjas Schindler listája és a Zongorista látványáért is felelt, illetve ifjabb Rajk László, aki pedig a Saul fiában és Napszáltában dolgozott. A nagyjátékfilmes zsűri harmadik tagja pedig Didier Naert, Trauner nevelt fia és örökségének őrzője, aki maga is neves, francia látványtervező. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az 1969 óta, a világon, egyedülálló módon létező fesztivál képzőművészeti hagyományait megszakítanánk. A játékfilmeket külön díjazzuk, ám nem a rendezőt vagy az operatőrt értékeljük, hanem azokat az artdirectorokat, akik az épített látványért felelnek.
– Ugyancsak különlegessége lesz az idei fesztiválnak a mesterkurzus, amire a helyek sajnos már elfogytak.
– Adta magát, hogy ha már ilyen nevek vannak a zsűriben, ha már ilyen sok filmes és képzőművész összejön Szolnokon, akkor teremtsük meg a szakmai fórum, a tudás átadásának a lehetőségét. Azt persze nem gondoltuk, hogy kétszer annyian fognak jelentkezni, mint ahány embert le tudunk ültetni. Nemcsak Magyarországról jönnek, de Pozsonyból, Prágából, Erdélyből is sokan érkeznek a mesterkurzusra.
– Nemcsak a mesterkurzus helyei fogytak el, de lassan a fesztivál többi programjára is alig lehet beférni. Kinőtte a Tisza mozit a rendezvény?
– Valóban nagyon meg kell nézni előre, hogy egy-egy kiválasztott programra van-e még szabad hely. A nagyközönséget elsősorban a játékfilmek érdeklik, a szakmai érdeklődőket pedig a speciális programok. Nagyon meg kellett fontolnunk, hogy mit, hová teszünk, mert valóban jóval nagyobb az érdeklődés a rendezvény iránt, mint vártuk. Ám tudomásul kell venni, hogy most ezek a lehetőségeink. Az elkövetkező években viszont gondolkodnunk kell azon, hogy több, szolnoki helyszínt is bevonjunk fesztivál programjába.
– Ez azt jelenti, hogy kétévente folytatódik a képzőművészeti filmfesztivál, ugyanakkor a jövőben is Alexandre Trauner nevét viseli?
– Marad a név, és a képzőművészeti art/filmfesztivál meghatározás is. Ugyanakkor ezt az irányt a jövőre esedékes tudományos filmfesztiválra is szeretnénk valamilyen módon kiterjeszteni, hiszen azoknál az alkotásoknál is egyre nagyobb jelentősége van a látványvilágnak, az újrarajzolt díszleteknek, a valóságteremtésnek, hiszen a tudományos filmek is egyre gyakrabban nyúlnak ilyen eszközökhöz. Egy tudományos filmnél lassan mi sem természetesebb, minthogy megjelenik a képteremtés digitális változata. Ez persze még csak egy gondolat, hiszen most még az idei programmal vagyunk elfoglalva, de amint vége, el kell kezdenünk dolgozni a jövő évi tudományos mustrán, hiszen 2019-ben lesz 50 éves a szolnoki filmfesztivál, ami nem lehet csak egy kerek jubileum, de valami újat, frissítést is megkövetel tőlünk.
