A József Attila út egyik fele lényegében a fővárosból érkező főút egykori nyomvonala, ami az Eötvös téri körforgalomtól a Nagy Imre körúti lámpás nagykereszteződésig tart. A tűzoltóság mellett épen maradt házak alapján joggal talán feltételezhetjük, hogy a belváros felé eső vége, egy évszázaddal korábban, építészetileg, a Baross utca folytatása lehetett. A Hunyadi úti kereszteződés után pedig olyan kertes házas kis porták jellemezhették, amilyenekből még ma is akad néhány a József Attilától délre eső területeken.

Mai arculata a hatvanas években kezdett kialakulni. Ekkor épült fel a Barosst és a József Attilát majdnem összekötő, nyolcemeletes, vasutas ház – illetve a Bálvány utcai telep -, a mára eltűnt „vasipar”, aztán a kereszteződés felé haladva a Térképészeti Hivatal elhagyott székháza. Az átalakulásnak azonban az új szolnoki vasútállomás építésével egyszerre zajló városrendezés adott igazi lendületet. Ekkor tűntek el a környék apró házai, kisebb utcái, és épült fel a „József Attilának” nevezett, nyolcemeletes panelekből álló lakótelep. Illetve erre az időszakra tehető a várost átszelő 4-es főút kiszélesítése és korszerűsítése, ami aztán közel két évtizedig keserítette a környéken lakók életét.

A József Attila utca ezen szakaszát joggal nevezhették 1874-től Abonyi sornak, hiszen ma is arra visz. Húsz évvel később azonban már új nevet kapott. Laktanya körút lett. Amit az utca másik szakaszán – ez a Nagy Imre körúti kereszteződéstől a Mártírok úti vasúti átjáróig tart -, a mai Százados út sarkán 1894-ben átadott katonai létesítménynek köszönhet. Az objektum az első világháború végéig a 68. gyalogezred otthona volt, majd 1945-ig a Magyar Honvédség, 1991-ig pedig a megszálló Vörös Hadsereg használta. Jelenleg pedig az egyetlen olyan egykori laktanyánk, amelynek sikerült új funkciókat találni. Sarkán azonban ma is látható az az emléktábla, amely Hanzély Pál, a József Attilával egy évben született főhadnagynak állít emléket, aki 1927. január 8-án, élete árán mentett meg két korcsolyázót.

A Laktanya körút 1926-tól Horthy Miklós nevét viselte, majd 1945-ben megkapta jelenlegi nevét, és őrzi a XX. század egyik legnagyobb magyar költőjének az emlékét. József Attilának, halála negyvenedik évfordulóján szobrot is állított a város. A Szolnoki Művésztelepen élő Simon Ferenc 1978-ban felállított mellszobra minden bizonnyal a város egyik legnehezebben megközelíthető terecskéjén áll, hiszen minden oldalról többsávos utak határolják. Ennek ellenére gondozott parkban áll három és fél évtizede háborítatlanul annak a költőnknek a szobra, akitől szerintem mindenki tud minimum egy verset időzni.

A József Attila út e térről induló része teljesen más képet mutat, mint az alacsonyabb számozású fele. Egyik oldalán ugyanis még megvannak azok a húszas-harmincas években épült házak, amelyek homlokzatukkal, ritka egységes képet mutatnak, szinte a kereszteződéstől a Százados útig. Utána következik a volt laktanya, majd egy közszolgáltató telep, aztán a Baross Gábor – az egykori 605-ös – Szakközépiskola, végül pedig egy „tucatbolt”. A másik oldalt lakóházak, egy felhagyott irodaház, illetve a végén a híres Marcipán cukrászda foglalja el. Szóval ez az a közterületünk, ahol a növekvő Szolnok elmúlt százötven évének minden építészeti irányzata és ötlete nyomot hagyott, amitől rendkívül vegyes lett a kép.

De hát az utcáknak az is a sorsuk, hogy épületeikben és neveikben is magukon hordozzák egy település múltjának lenyomatait.