Nem elhagytuk azt a várost, hanem egy napot Miskolcra szánhattunk. A sétálóutca környékén kívül persze sok minden nem fért bele, de a Casco-fényreklám véletlen megtalálása nekem így is megkoronázta a napot. A Kispipa halászcsárda és a Miskolci Nemzeti Színház pedig csak hab lett a tortán.
Egy Budapestről szóló könyvben is lehetnek szolnoki vonatkozások. Aki valahai is érdeklődött a főváros és a térképek iránt, biztosan találkozott Kass János és Mácsai István aprólékosan megrajzolt térképével. Miként Kuti Zoltán is, aki ennek alapján fantasztikus könyvet írt Budapestről.
A Járókelő jórészt önkéntesek működtette felület, ahol az állampolgárok az őket zavaró közterületi problémákat jelezhetik anélkül, hogy hosszasan kellene keresgélniük, kihez forduljanak. Ma 23 településen érhetők el, de jövőre Szolnokot is célba veszik. Két önkéntessel beszélgettünk.
Nem beszélek félre, csak egy remek programot szeretnék ajánlani még mielőtt beköszönt az hűvös ősz vagy minden kulturális intézményt a spórolás oltárán feláldoznak. Az ország egyik legjobb múzeuma a Szentendrei Skanzen, ahol a kilencedik tájegység megnyitásával még önmagukat is felülmúlták.
Sajnos nem tudom általánosságban megmondani, hogy egy színházi előadás számomra mitől jó. Azt viszont rögtön érzem, ha valami csapnivalót vagy valami eget rengetőt láttam. A Kolozsvári Állami Magyar Színház ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Rómeó és Júliája biztos, hogy az utóbbi.
