Óramű pontossággal jön, sőt megy a vonat. A vagonok és az állomások tiszták. A szerelvények hosszúak és kihasználtak. Nem mondják be, hogy a vágányok mellett vigyázzunk, mert egy tehervonat vagy IC robog át az állomáson. Ja, és nem ütögetik a kerekeket. Csak működik.
Avagy több napos népünnepély egy olyan országban, ahol jó ideje sem forradalmak és ellenforradalmak, sem szabadságharcok és polgárháborúk alkalmával nem hányták kardélre egymást a nemzet fiai. Így nem a szomorú koszorúzások, hanem például a jókedvű farsang a nemzet egyik kovásza.
Nem elhagytuk azt a várost, hanem egy napot Miskolcra szánhattunk. A sétálóutca környékén kívül persze sok minden nem fért bele, de a Casco-fényreklám véletlen megtalálása nekem így is megkoronázta a napot. A Kispipa halászcsárda és a Miskolci Nemzeti Színház pedig csak hab lett a tortán.
Egy Budapestről szóló könyvben is lehetnek szolnoki vonatkozások. Aki valahai is érdeklődött a főváros és a térképek iránt, biztosan találkozott Kass János és Mácsai István aprólékosan megrajzolt térképével. Miként Kuti Zoltán is, aki ennek alapján fantasztikus könyvet írt Budapestről.
A Járókelő jórészt önkéntesek működtette felület, ahol az állampolgárok az őket zavaró közterületi problémákat jelezhetik anélkül, hogy hosszasan kellene keresgélniük, kihez forduljanak. Ma 23 településen érhetők el, de jövőre Szolnokot is célba veszik. Két önkéntessel beszélgettünk.
