Nem beszélek félre, csak egy remek programot szeretnék ajánlani még mielőtt beköszönt az hűvös ősz vagy minden kulturális intézményt a spórolás oltárán feláldoznak. Az ország egyik legjobb múzeuma a Szentendrei Skanzen, ahol a kilencedik tájegység megnyitásával még önmagukat is felülmúlták.
Sajnos nem tudom általánosságban megmondani, hogy egy színházi előadás számomra mitől jó. Azt viszont rögtön érzem, ha valami csapnivalót vagy valami eget rengetőt láttam. A Kolozsvári Állami Magyar Színház ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Rómeó és Júliája biztos, hogy az utóbbi.
A szerző nem írhat kritikát saját darabja bemutatójáról. Ugyanakkor a blogszerkesztő sem hazudtolhatja meg önmagát: írnia kell arról, amit fontosnak tart. A Híd Színház szeptember 16-án mutatta be A hagyaték című darabot a Csomóponti Művelődési Házban. Fotók a premierről.
Tudom, későn szólok, de ha a nyár utolsó hétvégéjére még nincs programjuk, ráadásul kimozdulnának Szolnokról, és valami egyedit, régóta nem látottat és majd sokáig nem láthatót szeretnének megnézni, netán a helyi kötődésű Pólya Tibor és Vogel Eric előtt is tisztelegnének, akkor irány az MNG!
A tervező visszaemlékezése szerint, amikor a villa megrendelője meglátta az épületet a kert felől, sírva fakadt. Minden bizonnyal a következő negyven évben is többször zokogott szeretett háza sorsát látva. Ha élne, ma is potyognának a könnyei: örömében. Mert Walter Rózsi villája régi fényben ragyog.
