Csak két órát tudtam maradni az Eger, Csiky Sándor utca 30. szám alatt található magánmúzeumban, de azt kell mondanom: egyrészt még visszamegyek, másrészt pedig Eger ezentúl nemcsak Dobóról és a bikavérről szól. Hanem a Beatlesről, amiről itt található a legteljesebb hazai gyűjtemény.
Azon nem csodálkoztam, hogy Málta legeldugottabb szegletében is lehetett magyar pincérrel találkozni. Azon viszont meglepődtem, hogy a főváros egyik legszebb pontján az 56-os magyar forradalom emléktáblájára bukkantam. Egy kicsi, a szabadságáért sokat küzdő nép főhajtása.
Bő háromnegyed évszázada Tiszaföldvár külterületén, a Tisza mellett a pusztában, egy világcég, a kor méreteit tekintve is óriás beruházásba kezdett. A tulajdonos azonban nemcsak gyárat, de élhető települést is álmodott. Martfű és a Bata-Cikta-Tisza cipőgyár születése egy helytörténeti kiállításon.
A héten kitör a tavaszi szünet, így ha Szolnokon már minden kiállítást láttak, és megtehetik, hogy mondjuk, Debrecenben töltsenek egy napot, akkor semmi esetre se hagyják ki az ottani Agórát, ami tudományos élménycentrumként határozza meg önmagát. Azaz maga a csodák palotája.
Krakkó gyalog bejárható történelmi belvárosában nehéz eltévedni. Szinte minden utcasarkon áll egy hatalmas térkép, a fontosabb látnivalókhoz pedig irányjelző táblák is elvezetnek. Márpedig ebből van bőven. Néhány hosszú hétvégét megér ez a Szolnoktól 6 órányi autóútra lévő város.
