Tanulni nem szégyen. Sőt, az okos, más kárán, tapasztalatán tanul. Bár nem kell hozzá nagy tudás, hogy belássuk: a jövőnk tényleg a víz tárolásán, okos felhasználásán múlik. Andalúziában ezt elég régóta tudhatják, nem véletlen, hogy minden tanyán ciszterna és folyón vízerőmű van.
Hivatalos ünnepekre is születhetnek jó dolgok. És más városok is tudnak olyasmiket csinálni, amiket csak le kellene másolni. Persze a Budapest nagyregény mindezek mellett, és a címe ellenére egy fontos novelláskötet marad. Amivel nemcsak áttekinteni, de megmérni is lehet a kortárs írókat.
Sebők Nándor, Konzum, Hatvanas, Alföldi, Munkás, Szövetség, Skála Tiszavidék, Sarudi, Koxi - nevek amelyek mentén a kiskereskedelem huszadik századi szolnoki története is elmesélhető. Alapvető változást jelentett a pénztárgép, a bevásárlókosár és a hűtőpult, de a maszek és a butik is.
A veszprémiek Európa Kulturális Fővárosa címe Szolnokon is hasznosulhatna, ha nemcsak lekoppintanánk, de meg is haladnánk az ottani új, helytörténeti állandókiállítását. Az Emlékgép egyszerre négy kiállítás, amely nemcsak Veszprémet mutatja be, de veszprémiek előtt is tiszteleg.
Olyan olvasata is lehet a múltunknak, hogy a Kádár-kor a sajtó miatt "született" Szolnokon. Hogy aztán az 1957 után gyökeresen átalakuló magyar sajtó - olvasatomban - az egyik sírásója legyen a rendszernek. A rendszerváltás előtti sajtó világáról szól az Élő blogSzolnok Retro következő előadása.
