Negyedszázada játszottak utoljára Schwajda darabot Szolnokon. Úgyhogy már azt is egy kisebbfajta csodának tekinthetjük, hogy a színházépítő, és annak idején valóban színházat teremtő drámaíró, rendező, direktor műve a Szigligeti színpadára kerülhetett. Egyetlen estére, román nyelven.
Véletlenül bukkantam rá. Fullajtár Andrea Karády-estjét régóta meg akartam nézni. Martfűn sikerült. Haumann Petra Karinthyrádájáról viszont most hallottam először, pedig lenyűgöző teljesítmény volt. A Válótársassal viszont mellényúltam. Kicsit fura Komédiás fesztivál Martfűn.
Vannak szolnoki vonatkozásai is a Magyar Zene Házában látható Nekünk írták a dalt című, a magyar könnyűzene 35 évét bemutató időszaki kiállításnak, hiszen onnan a Bergendy testvérek sem hiányozhatnak, de akár a Ritmus klubot is említhetnénk. Ez egy elfogult ?reklám? egy kiállításról.
Szerintem Szolnok (is) boldog lenne, ha egyszer eljutna odáig, hogy megöli a turizmus. Persze Szolnok és Barcelona ezen a téren sem összevethető, de azért a katalán fővárosban is van néhány dolog, amit szívesen hazahozna egy "gyilkos". Megelőzés vagy azonnali alkalmazás céljából.
Engem jellemez, hogy sok minden van, amiről soha nem hittem volna: üzletet lehet belőle csinálni. Az abádszalóki tulipán kert (Tulip garden) megvalósítói előtt meg is emelem a kalapom. Azt gondoltam, pár tucat ember bóklászik majd a virágágyások között. Csak autóból volt vagy kétszáz.
