2025.08.27. (szerda)

Volt egyszer egy Ifipark

Volt egyszer egy Ifipark

Dátum:

Akinek mond valamit a Budai Ifjúsági Park, vagy Rajnák elvtárs, netán a Kex együttes vagy Radics Béla, esetleg az Elektromos temetés, az talán magyarázat nélkül is megérti, miért ajánlok fővárosi kiállítást egy szolnoki oldalon. Persze, nézzék el, de komoly személyes oka is van a dolognak.

A tavaly felújított fővárosi Várkert Bazárt akkor is érdemes megnézni, ha éppen nem egy ottani rendezvényre vagy kiállításra mennek. A 132 éves – egyébként három évtizedig pusztuló -, Ybl Miklós tervezte épületegyüttes magában is gyönyörű, ha meg a mai építészek által a föld alá álmodott tereket is megnézzük, egyszerűen zseniális. Több ezer négyzetméternyi kiállítótér, hatalmas park remek rendezvényhelyekkel, és olyan kilátás a Duna pesti oldalára, amit csak ez, a Budai Vár tövében lévő épületegyüttes kínálhat. Télen, nyáron megér egy sétát.

Azok, akik a hatvanas-hetvenes években már könnyűzenét hallgattak, természetesen más okból is szívükbe zárhatták a Várkert Bazárba. Egy része ugyanis 1961 és 1984 között Budai Ifjúsági Park – a köznyelvben Ifipark – néven volt ismert. A májustól szeptemberig működő, szabadtéri koncerthelyszín színpadain, abban a 23 évben mindenki megfordult, aki számított a hazai könnyűzenében. Olyanok, akik lemezt adhattak ki, és olyanok is, akiknek ez a kiváltság soha nem adatott meg. És persze olyanok is, akik akkor országos sztárnak számítottak, de különböző okokból ma már alig emlékeznek rájuk, no meg azok is, akik a mai napig megtöltik a nézőtereket. Hosszú lenne a sor, ha mindenkit meg szeretnénk említeni, aki fellépett az Ifiparkban, nem is beszélve arról, hogy sokan, több néven is játszottak ott. Így csak egy szolnoki vonatkozású bandát említsünk, a Bergendyt.

A Budai Ifjúsági Parkot természetesen nem az üzleti szellem vagy az állampárt (MSZMP) és ifjúsági szervezetének (KISZ) önzetlensége hívta életre. Hanem az a felismerés, hogy a könnyűzene iránt rajongó fiatalokat könnyebb egy ilyen helyen kordában tartani, a hallgatható zenét felügyelni, és bizony zenészt és hallgatóságát is megfigyelni. Mindez persze nem akadályozta meg az akkori fiatalokat, hogy az Ifiparkban jól érezzék magukat: rajongjanak, táncoljanak és szerelmesek legyenek. Természetesen a kor divatja szerint öltözve, az akkori gasztronómia kínálta italokat, a kor tárgyi kultúrája formálta poharakban fogyasztva. Amire ma már a legtöbben nosztalgiával emlékeznek.

A Volt egyszer egy Ifipark… című, a napokban megnyílt és február végéig látogatható kiállításon ezt a kultikus helyet próbáljuk megidézni. Nemcsak a zenét, hanem a fellépőket, a közönséget, a működtetőket, a gasztronómiát, a tárgykultúrát, a kitiltottakat és a megfigyelőket. Kétszáz négyzetméteren két tucat tablón, száz korabeli tárgy kíséretében, rengeteg fotó és dokumentum segítségével villantjuk fel azt a 23 évet. Aki kíváncsi, megnézheti azt a farmert és bőrdzsekit, amit Pataky Attila viselt ott a hetvenes évek végén, és most kölcsön adott a kiállításhoz. De a beengedést felügyelő munkásőr egyenruhával szemben Szikora Róbert katonajelmeze is látható, vagy éppen Illés Lajos különleges hangszere, Cseh Tamás gitárlefogója és annak a fotósnak az első masinája, aki évtizedekig fotózta a helyet és a koncerteket. Meg lehet mérni, hogy a mai szoknya hosszával vajon egykor beengedték volna az Ifiparkba, és lehet retro jelmezt ölteni vagy korabeli zenéket hallgatni, kisfilmet nézni. Akit pedig érdekel, hogy ki volt a retteget Rajnák elvtárs, az akár az íróasztalán a telefonját is megérintheti.

Nem törekedhettünk a teljességre, hiszen a kor rock történetében még sok a fehér folt. És igazából nem is ez volt a célunk. Emléket szerettünk volna állítani egy olyan helynek, ami nélkül a magyar könnyűzene értelmezhetetlen, mert a magyar könnyűzene nélkül a világháború utáni magyar történelmet sem lehet megérteni. Emellett ösztönözni szeretnénk az emlékezésre, zenészeket és zenehallgatókat egyaránt. Talán előkerül az a táncoló pár, akiket a kiállítás bejáratánál láthatnak, ahogy valamikor a hatvanas években ropják. Ma 70-75 évesek lehetnek. És talán felbukkannak tárgyak és személyes emlékek, amelyek ahhoz a legendás helyhez köthetők.

A kiállítás az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése Alprogramja jóvoltából jött létre a Várkert Bazár Déli palotájában, és azért ajánlom itt a figyelmükbe, mert Vass Norbert barátommal közösen rendeztük. Így elég sok tárgy került a kiállításra Szolnokról.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szubjektív erdélyi mozaik

Erdélyt látni és visszavágyni. Minden hely egy újabb bejegyzés a bakancslistán. Szépségeivel és furcsaságaival együtt. Felejtsük el, hogy rosszak az utak, hiányosak a szolgáltatások! Nincs mire felvágnunk. Roncsok, szocialista főtér, felújított szecesszió és Napnyugta. Erdélyi mozaik.

Csatlakozás

Bár a blogSzolnok 11 éve egy szubjektív élményportál, az egyszemélyes szerkesztőség e kiadványt a magyar sajtó részének tekinti, és mindennél többre tartja a szabad és objektív tájékoztatást. Éppen ezért a 28 szerkesztőség nyílt levelének közlése az egyetértés és a csatlakozás kifejezése.

Szolnokon is Öröm a zene

AztaQ, azaz Amatőr Zenei Tehetségkutató néven Szolnokon rendezik az Öröm a Zene megyei fordulóját. Június 4-én a szolnoki TiszapART moziban tíz könnyűzenei formáció versenghet a továbbjutásért és az összesen több mint félmillió forint értékű díjakért valamint fellépési lehetőségekért.

Földváriak zenéje

Hogy a szavam is elállt, az enyhe kifejezés. Hogy a sárga irigység fogott el, az tagadhatatlan. És bevallom, szinte az első betűtől az utolsóig elolvastam a foldvarzeneje.hu oldalra felkerült anyagokat. Gere Péter muzeológus Tiszaföldvár zenei múltján keresztül a településről is mesél.