– Kevés színész vállalkozik ma arra, hogy önálló estet csináljon egy költő verseire építve. Honnan az ötlet?
– Bevallom, kényszer hatására született. Magamtól biztos, hogy nem fogtam volna bele. Jó pár évvel ezelőtt a budapesti Radnóti Színházban volt egy sorozat Irodallam címmel, aminek az volt a lényege, hogy a társulat tagjai csinálhatnak egy-egy zenés, verses estet. Bálint András, az akkori igazgató unszolására fogtam bele, és ma már nagyon örülök, hogy vállaltam. Egyrészt roppant érdekes munka volt, másrészt annak ellenére, hogy egy előadást terveztünk, már a Radnótiban is többször ment, illetve azóta is sok helyen bemutathattam. Márciusban például Oslóban fogom játszani.
– Miért éppen Weöres Sándort választotta?
– Eredetileg Pilinszkyt szerettem volna, de Bálint András lebeszélt róla, és be kell látnom, igaza volt. Lényegében az utolsó pillanatban választottam Weöres Sándort, aki egyébként egy rendkívül játékos, színpadilag pedig sokkal nagyon utat bejáró költő, mint Pilinszky.
– Weöres költészete sokszínű, mégis a többség számára a gyerekversei miatt ismerős. Ön melyik oldalát fogja megmutatni?
– Egyértelműen a komolyabb Weöres Sándort veszem elő. Ugyanakkor az ismert gyerekverseit is használni fogom, de persze nem úgy, ahogy mindenki ismeri. Nem akarok titkokat elárulni, de aki eljön, talán majd rádöbben, hogy az ismert gyerekversei nem is csak vagy elsősorban nem a gyerekeknek szólnak.
– Természetes, hogy az est során énekelni is fog?
– Valamikor énekeltem zenekarban, és az egész pályámat végigkísérték a zenés darabok, tavasszal is fogok egy ilyenben játszani. Itt viszont az eredeti koncepció hozta, hogy a versek mellett zenés közlés is legyen. Dinnyés Dániel zeneszerző és egyben zenei vezető remek ötletekkel állt elő. Például Weöres halandzsa nyelven írt verseit úgy fogjuk megszólaltatni, mintha azok finn, portugál vagy afrikai dalok lennének.
– A Sárkány lehelet egy önálló est, és bár vannak Önnel zenészek, mégis egyedül áll a színpadon.
– Annak ellenére, hogy ezen az esten a zenész, aki ráadásul Szolnokon az öcsém lesz, aktívan mellettem van, pokoli érzés egyedül lenni a színpadon. Nincs hová menekülni, iszonyatosan pontosnak kell lenni, nem szabad kizökkenni a ritmusból. Nem beszélve arról, hogy ezeknek a verseknek a többségét a nézők is pontosan ismerik, tehát nagyon kell koncentrálnom.
– Több előadáson túl van már. Mi a tapasztalata, kik mennek el egy Weöres-estre?
– Életkor tekintetében nagyon vegyes a közönség. Volt már olyan előadás, amit egy nagyobb kávéházban tartottam, és oda például rengeteg fiatal jött el. De eleve úgy találtuk ki az egészet, hogy ne egy korosztályt célozzon meg, hanem mondjuk 16-tól 106 évesig mindenkit. Weöres költészete annyira mély és izgalmas, hogy nemcsak egy ínyenc magyartanár, de egy kamasz fiú is csemegézhet belőle. Például a nőkről. Egyik barátom, aki látta az estet, azt mondta: olyan az estem, mintha Weöres egy női költő lenne, rendkívül érzékeny és finom. És ugyanő beszélt arról is, hogy amikor majdnem ugyanezeket a verseket egy férfi kollégámtól hallotta, azt érezte, mintha nem is ugyanaz a költő írta volna. Mert máshogyan szólalnak meg egy nőtől.
– Nemcsak az fordul elő ritkán, hogy egy színész önálló estre vállalkozik, de az is, hogy a fővároson kívülre is elhozza. Hogy fér bele az életébe?
– Most nagyon jól, ugyanis tizennyolc év után úgy döntöttem, szakmailag nagykorú lettem, eljövök a Radnóti Színházból, szabadúszó leszek, magam gazdálkodom az időmmel. És mivel emiatt már kevesebbet próbálok, olyan dolgokat is el tudok vállalni, ami eddig nem fért bele az életembe.
