Szolnok 900 (4.): Plakett, érem, jelvény

A Szolnok első írásos említésének 900. évfordulójához kapcsolódóan készült "emléktárgyak" többségéről ma még nem tudom, hogy az egyes tételeknek ki volt a megrendelője, pontosan mikor, milyen alkalomra készültek, mennyibe kerültek, mekkora mennyiségben gyártották őket, és kik kaphattak belőlük. Egyelőre meg kell elégednem annyival, hogy legalább megpróbálom összegyűjteni ezeket a tárgyakat, amelyek között a kártyanaptártól kezdve, a könyvön és képen át rengeteg fémből készült jelvény, érme és plakett is található. Ebben a cikkben ez utóbbiakból mutatnék be egyet, egyet.

Az első egy 143x100 milliméteres, öntött, ezüst patinázott, legalább 20 dekás plakett, ami a Szolnoki Művésztelep mellett 1912. március 19-én felavatott Damjanich emlékművet ábrázolja. A "Szolnok 1075-1975" feliratú plakettból ismert bronzszínű változat is, és a magam részéről biztos vagyok abban is, hogy eredetileg valamiféle bélelt (piros vagy kék) dobozka is tartozott hozzá. A minden bizonnyal eredetileg sem olcsó, nagyon jó minőségű plakett alkotójának eddig sehol sem akadtam a nyomára, így azt sem lehet tudni, ki és milyen céllal rendelhetett belőle - a használt piacon manapság felbukkanó tételek alapján - viszonylag nagyobb mennyiséget. Így csak feltételezni tudom, hogy talán az akkori városi tanács készíttette, és az 1975-ös évfordulókhoz kapcsolódóan adta ajándékba. (Ha bárkinek lenne információja a plakettről, esetleg annak idején kapott ilyet, kérem, írja meg, megosztom!)

Ennél sokkal több tudható a Magyar Éremgyűjtők VI. Vándorgyűlésére készült emlékéremről, aminek átmérője kicsivel több, mint 4 centiméter, súlya pedig 25 gramm körül van. A kevés elérhető forrás alapján úgy tűnik, hogy Nagy István (1920-2017), az 1977-ig a Szolnoki Művésztelepen élő és alkotó szobrászművész és a Varga Katalin Gimnázium rajztanárának munkája. Amennyiben ez így van, akkor a Magyar Éremgyűjtők 1975. március 15-16-án, Szolnokon tartott vándorgyűlésére ugyanaz készítette az emlékérmet, mint akinek a Kassai úti iskola udvarán lévő Medvét, a Szapáry úti óvoda kertjében álló Kecskét vagy éppen a Hild téren lévő Zenélő című lányalakot és a bíróság falán található Dózsa portrét is köszönhetjük. Az elérhető információk alapján Hunya Zoltán is közreműködött az érem megalkotásában, ami nem lenne meglepő, hiszen a helyi éremgyűjtők ismert alakjáról van szó, aki minden bizonnyal ott bábáskodott a vándorgyűlés szervezése körül.

Az emlékérem egyik oldalára I. Géza király (1074-1077) ismert pénzérméjének másolata került, minden bizonnyal azért, mert Szolnok első írásos említését az ő uralkodásának idejéből ismerjük. A latin "Géza király" feliratú, középen keresztet ábrázoló érme köré került az éremgyűjtők felirata: "Magyar Éremgyűjtők VI. Vándorgyűlése, Szolnok, 1975. III. 15-16." A bronzszínű érem másik oldalára Szolnok egyik korabeli ábrázolásának stilizált másolata került. Szerintem az alkotó Szolnok 1617-es Georg Hoefnagel által készített távlati képét vette alapul, legalábbis a tájolás és a palánkvár bástyái alapján leginkább arra a metszetre hasonlít.

A vár rajza fölé az érmén azonban felkerül a "Szolnok 1075-1975" felirat, illetve az 1975-ben nem használt szolnoki pelikános címer. Továbbá a bal alsó részen az APV felirat is látható, ami az érem gyártójára, az Állami Pénzverdére utal. Ebben az esetben tehát csak a gyártott mennyiséget nem tudjuk, mert talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a vándorgyűlés résztvevői, szervezői és néhány potentát is kaphatott eredetileg ebből a ma olyan 4-5 ezer forintot érő érméből.

Számomra eddig a legrejtélyesebb "900 éves" tárgy - tárgyacska - a mellékelt, köröm nagyságú fejjel gyártott kitűző vagy jelvény. Feltételezem, hogy ebből az "1075-1975-Szol-nok" feliratú bronz-fekete jelvénykéből ugyanúgy nagymennyiség készült, mint a céges kártyanaptárakból, így számolatlanul lehetett osztogatni. Mondjuk, emlékeimben olyasmi nem él, hogy ilyen jelvénnyel a hajtókájukon járkáltak volna emberek Szolnokon a hetvenes évek közepén. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a hetvenes években nagy divatnak számító jelvénygyűjtés miatt a tesóm ágya fölött lévő falvédőn is volt ilyen jelvény. Ami persze azóta elveszett, az itt bemutatott darabot mostanában szereztem be.