Úgy sejtem, hogy Szolnok főteréről készült a legtöbb képeslap a második világháború előtt. Nem véletlen, hogy évente legalább egy a blogSzolnok Album rovatában is feltűnik. Most például ez az 1911-ben postázott, valószínűleg egy hétköznap délután készített fotót használó lap.

Amíg állt a Kossuth téren – a mai rendezvénytér helyén – a Steiner Jakab és Fia féle ház, addig viszonylag sokszor használták a fényképészek emeleti ablakait a város szívének a megörökítésére. Az előző századfordulótól kezdve több olyan lapot ismerünk, ami akár piac idején, akár máskor mutatja a teret. Érdekes azonban, hogy a fotósok mindig a ház északi sarkát – az egykori Múzeum étterem felé eső oldalt – választották. Vajon ki lakhatott ott, hogy többször is beengedte a hatalmas masinákat a szobáiba, vagy a sarkon lévő erkélyére? Ahonnan persze remek kilátás nyílt a térre. Viszont alig tudok felidézni olyan lapokat a térről a második világháborúig, amelyek bármely másik épület emeletéről készültek volna. Mintha csak az utcán állva lehetett volna fotografálni. Kérdés számomra, hogy például a mai múzeum bejárata fölötti erkélyről miért nem készült kép a térről, miként a Városháza vagy a Népbank – később Sztár – erkélyeit is miért csak elvétve használták ilyesmire.

A „Vasúti hírlap árusítás” kiadásában megjelent képeslaphoz készült fotó a múltszázad első évtizedében készült. Ennél pontosabban nehéz meghatározni az időpontot, hiszen a képen látható házak mindegyike az előző századforduló előtt épült, ráadásul a villamosítás is addig történt meg. A záró időpontot akár a második világháborúig is elhúzhatnánk, ha ezt a példányt nem adták volna Szolnokon postára 1911. április 15-én. Egyébként sok szöveg nincs rajta, csupán „Boldog ünnepeket kíván mindannyiuknak” az olvashatatlan aláírás tulajdonosa. Így kimondhatjuk, hogy Szolnok főterének képével a Nagyváradon élő nagyságos Hesz Irénke úrleánynak – és valószínűleg családjának – küldött húsvéti jókívánságokat az ismeretlen.

A fotón egyébként több apró érdekesség is van. Például, hogy köztéri padok hiányában a téren lévő két „emlékmű” talapzatát használták ücsörgésre az akkor itt élők vagy Szolnokon járók. Mint látható, a 68-as obeliszk tövében éppen hárman üldögélnek, de ismertek olyan képeslapok, amelyeken meg az látszik, hogy a tér másik végén lévő Szentháromság-szobor, hasonló módon kerített tövénél is ugyanígy ülnek az emberek. És, ha már az imént kérdéseket tettem fel a fotót nézegetve, eszembe jutott egy újabb. Olyan jó lenne tudni, hogy mikor helyezhették ki Szolnok első köztéri padját! Sőt, ha már ezt tudnánk, akkor a helye és a kihelyezés pontos oka is érdekelne.

Érdemes egy pillantást vetni a két említett „szobor” közötti kút környékére is. Ez valahol a mai, földbe süllyesztett szökőkút helyén lehetett, és közel 300 méter mélyből, jó minőségi artézi vizet adott. Ami fontos szerepet kapott a város vízellátásában, hiszen a másik lehetőség a Tiszából való vízmerés volt. Erre utal egyébként a kút körüli tömeg. Aminél más képeslapok sokkal nagyobbakat is megörökítettek.

Többek között emiatt is gondolom, hogy egy hétköznap délután készülhetett a fotó. A délutánra pedig az árnyékokból következtetek, hiszen ahhoz, hogy a Steiner és Fia féle ház árnyékát is lássuk, sőt a 68-as obeliszk lényegében napóraként működve a tér északkeleti sarka felé vessen árnyékot, valamikor 4-5 óra körül dolgozhatott a fényképész. Hogy nem később, azt az emberek ruházatából gondolom. Ami annak ellenére többrétegű, hogy a Városházával szemben lévő fák egész nyárias koronát mutatnak. De erre a viszonylag koradélutáni időpontra következtethetünk a Városháza felénk közelebb eső sarkánál folyó útkarbantartási munkálatról is. Vajon mi történhetett a macskaköves főutcával? Érdekes amúgy, hogy több olyan képeslap is ismert, amelyeken útkarbantartók vagy éppen köztisztasági dolgozók tűnnek fel.

És, ha már infrastruktúra. Látható, hogy a tér már ekkor körbejárható járdán. A Városháza előtt, a túlvégen, a mai virágágyások helyén és a jelenlegi Múzeumnál is van már kiépített gyalogjárda, ami azért akkoriban még csak a legfrekventáltabb helyekre jutott Szolnokon. A Múzeum előtti járda kapcsán két dolgot érdemes észrevenni. Egyrészt, hogy a mai főbejáratnál, ami fölött jelenleg már nincs erkély, megszakad a járda folytonossága. Ez azzal magyarázható, hogy a kép készítésekor még Magyar Király Szállodaként működő épület udvarára lovas kocsikkal is behajtottak. A járda szélessége pedig arra utal, hogy az épület földszintjén étterem és kávéház működött, ahonnan jó időben ide tehettek ki székeket és asztalokat.