Képviselőink az előző héten azért vették fel tiszteletdíjukat, hogy egymásra mutogassanak, ki miatt nem lesz ebéd a szolnoki iskolákban. Ha ez komoly, akkor óriási nagy a baj.
A szolnoki belvárosi híd közelében legalább három időszak volt, amikor komppal kellett átkelni a folyón. E lap postázása miatt egyértelmű, hogy a kép az első ilyen alkalommal készült.
Bírósági tárgyalás a városházán, a teljes hosszában elkészült Ságvári körút új neonfényei, irodalmi műsorok három helyen a városban, illetve az első videotéka. Egykori szolnoki októberek.
Szolnok lakói képletesen ismét a második sorban ültek egy olyan szolnoki beruházás indításán, amihez 9,5 milliárd adóforintot ad az ország. Csak mosolyoghatunk, és utólag kérdezhetünk.
Van közünk 130 évéhez? Tétlenül nézzük, hogy már a tetejére is feljutottak, a kézjegyük ott is virít? Mit hagyhattak az évek óta üres, néhai hotelszobákban? Már olyan, mint az egykori rádió, vagy inkább a 10 éve elpusztított altiszti házak utolsó napjaira hajaz? Az ablakok tárva, lassan a nyirkos szél is átjárja. Magántulajdont emészt a természet és az értelmetlen rombolás. Nézzük, míg bontásra érik, hogy aztán évekig üres telek legyen a város közepén? Fodor Dani hol jársz?
A Tisza szálló „mentése” közben ne feledkezzünk meg Szolnok többi hányatott sorsú épületéről! Kaszinó, Nemzeti szálló, rádió, MHSZ, Szövetség, Student. A közt érdeklő magántulajdonok.
A Szolnoki Bélyeggyűjtő Kör aktív szervezet lehetett a hetvenes évek közepén, amit a hátramaradt kisnyomtatványok mellett az alig öt hónap különbséggel rendezett kiállításaik is igazolnak.
Balásy Gyula könnyeinek feltörölgetése közben elgondolkozunk azon, hogy ez a fickó és helyi kiszolgálói miként tették tönkre a szolnoki médiát és kommunikációt (is)? Vagy így jártunk?
A szolnoki „szép Tisza-hidat” mutató képeslaphoz használt fotó tulajdonképpen 1911 és 1937 között bármikor készülhetett. Ebben az esetben a képnél izgalmasabb a hátlapra írt szöveg.
