Az ismeretlen fotós a Beloiannisz út és a Ságvári körút kereszteződését örökítette meg 1981-ben. Szolnok belvárosán még átdübörgött a 4-es számú főút, a fotós pedig az állampárt és csatolt részeinek irodaháza elől, a kocsibehajtóról kattintott, megörökítve annak a Tomi mosópornak a fényreklámját is, amit akkor még tényleg a városban gyártottak. A nyolcvanas évek első nyarán, valamikor délután készült a felvétel a Nerfeld-palota hűlt helyéről, ahová a következő években szerencsére nem egy 22 emeletes „felhőkarcoló”, hanem „csak” az Árkád került. Számomra egyértelmű, hogy a fotó az üres sarki területet akarta megörökíteni, azonban nem tudom, miért. Gyanítom, hogy lelkes amatőr fotós lehetett a kép készítője, aki talán dokumentálni akarta Szolnok átalakulását. Dombi Gábor bocsájtotta rendelkezésemre az albumot, amiből ez a kép is származik.

A fotó középpontjában lévő hatalmas tűzfal akkor a Sztár áruházhoz tartozott, bal szélén jól láthatók azok az alumíniumlapok, amelyekkel az egykori Népbank épületét 1974-be beborították. Jobban megnézve a falon lévő burkolat alsó szélét, kirajzolódik annak a Kossuth utcai földszintes háznak a tetővonala, amit a Nerfeld-palotával együtt bontottak le 1981-ben. A Sztár teljes „becsomagolására” minden bizonnyal azért nem került sor, mert az 1974-ben még álló ház tetejéről, udvaráról kellett volna elvégezni a beavatkozást. A tűzfal mellett húzódó barnaszínű épületszárny a mai napig a helyén van, hátuljával a Magyar utcai Árkád presszónak és a fölötte lévő lakásoknak támaszkodik. Jobban megnézve a képet, a Magyar utcai, ma is álló, Kós Károly-stílusú házat is észrevehetjük, a távolabb lévő nagy épület pedig a Táncsics utcai városi bérház hátsó homlokzata, amit így már nem lehet lefotózni.

Hogy a felvétel hétköznap, valamikor munkaidő után készülhetett, arról szerintem az „1-es ABC” vagy „Ságvári körút” megnevezésű buszmegállóban ácsorgó sokaság árulkodik. Nem vagyok közlekedési szakember, de azt hiszem, a nyolcvanas évek elején ez volt Szolnok legforgalmasabb helyibuszos csomópontja, ahol akkor nemcsak a Tisza túloldalára járó 6-os, 7-es, 8-as és 15-ös járatok, és ezek variációi álltak meg, de a Tallinn városrész felé tartó 2-es és a Kun Béla körútig járó 10-es, no meg az Alcsi felé közlekedő 5-ös. Plusz, itt kellett leszállnia annak, aki az 1-es vonalára akart átszállni az akkori Vörös csillag mozi előtt. Ennek ellenére buszmegálló vagy bármiféle féltető nem volt itt, legfeljebb néhány pad. Talán e megálló miatt is volt különösen jó forgalma annak az újságosnak, aminek alumínium-kocka bódéja ezen a képen is kivehető. Ha jól emlékszem, e fotó készítésekor a Szigligeti könyvesbolt már nem az 1-es parkolónál, a Kindlovics-bazárban, a mai pékség helyén működött, csak éppen az nem ugrik be, mi volt a helyén.

A kép készítésekor még vígan „működött” Szolnok egyetlen gyalogos aluljárója, aminek sárga üveges lejárója a megrakott ZIL teherautó mellett kivehető. Többször jeleztem már, hogy ez inkább presztízsberuházás, mintsem átgondolt műtárgy volt, hiszen a négyágú kereszteződésnek csupán az egyik ágát mentesítette a gyalogosoktól, ráadásul sokáig nemcsak az e fotó szerint jobbra kanyarodók, de a balra haladók is azonnal zebrát kereszteztek. De hát a lüktető, fejlődő szocialista megyeszékhelyhez ez éppúgy hozzátartozott, mint azok a fényreklámok, amelyek nemcsak ezt a kereszteződést „ragyogták” be Szolnokon. Itt azonban különös jelentőséggel bírt az 1959-ben átadott, a Kossuth út és a Ságvári körút sarkán álló társasház – földszintjén sokáig rádió- és televízió szaküzlet működött – tetején lévő Tomi mosópor reklám, ami a Tiszamenti Vegyiművek fő márkáját hirdette. Kis túlzással talán azt is mondhatjuk, hogy ami Győrnek a Rába, Székesfehérvárnak a Videoton volt akkoriban, az nekünk, szolnokiaknak a Tomi mosópor lehetett.

És ezt a reklámot itt nagyon sokan, nemcsak magyarok, de külföldiek is látták. A kelet-európaiakon kívül az olcsó bolgár tengerpart felé tartó skandinávok, osztrákok, NSZK-sok is, akik Szolnok belvárosát is érintették. A mából nézve talán már elképzelhetetlen az a forgalom, ami a nyolcvanas években itt hömpölygött, a több közlekedési lámpa miatt olykor a József Attila útnál állt a kocsisor vége, a másik irányban meg nem egyszer az Evezősnél. Ezért is gondolom, hogy ez a fotó még a vakáció előtt, munkaidő után, és egészen biztos, olyankor készült, amikor éppen nem javították a belvárosi Tisza-hidat vagy a „százlábú”, sőt rendezvény sem volt a városban, mert akkor ezen a képen nem ennyi autó lenne. És olyankor talán az ismeretlen fotósnak se jutott volna eszébe a mindössze 52 éves korában lebontott Nerfeld-palota hűlt helyét megörökíteni.