2025.08.27. (szerda)

Közös szégyenünk

Közös szégyenünk

Dátum:

Szolnok belvárosában, a Sólyom utcában, egy hatalmas fehér falfelületen, minimum négy hónapja egy méretes horogkereszt látható. Azt gondolom, hogy ha ez egy magát európainak gondoló, demokratának definiáló városban megtörténhet, akkor néhány dolgot végig kellene gondolnunk.

Először. Jussunk közös nevezőre abban, hogy a horogkereszt és mindaz, amit ez jelképez, és amire emlékeztet, elfogadhatatlan és kimagyarázhatatlan.

Másodszor. Vegyük tudomásul, hogy más önkényuralmi jelképekkel együtt, ennek a jelnek a használatát is büntetni rendelik a ma hatályos magyar törvények.

Harmadszor. Gondolkozzunk el azon, hogy ha már Szolnok közepén, az Európai Unió pénzéből megújult Kossuth tértől 50 méterre, a demokráciánkat gatyába rázni hivatott Kormányhivatal épületétől 10 méterre, minimum négy hónapja senkit nem zavar a horogkereszt látványa, akkor ezért ki mindenkit terhel felelősség. Már csak azért is javasolnám ezt, mert tavaly augusztusban, a Pólya Tibor utca egyik óriásplakátjára festett hasonló jellel is nagyjából ugyanez történt!

Szóval!

Először is engem, azaz minket, a jelet és a mögöttes tartalmat elfogadni nem hajlandó szolnokiakat. Beleértve az épület tulajdonosát. Mert négy hónap alatt senkinek nem jutott eszébe, hogy – a lentebb még részletezendő – hivatalok ajtajain dörömböljön, és hangosan követelje ennek a szemétnek az eltávolítását.

Másodszor is engem, azaz minket, a jelet és a mögöttes tartalmat elfogadni nem hajlandó szolnokiakat. Ugyanis egyikünk sem vette a bátorságot – beleértve az épület tulajdonosát -, hogy festéket vegyen magához, és lemeszelje ezt a disznóságot. Vállalva, hogy esetleg megvádolják – kivéve az épület tulajdonosát – amiatt, mert valaki másnak a tulajdonában kárt tesz. De, hát ugye a demokrata arról ismerszik meg, hogy nem fél.

Harmadszor a szolnoki rendőrség teljes állományát. Mert vagy nem jártak a Sólyom utca környékén négy hónapja – és ez a sok rossz közül a kevésbé rossz magyarázat. Vagy, mert jártak ugyan a Sólyom utcában, de nem ismerték fel a horogkeresztet – és ez a sok rossz közül a közepesen rossz magyarázat. Netán azért, mert jártak arra, felismerték a jelet, de egyáltalán nem zavarja őket – hiába jogszabály és közmegegyezés. És ez utóbbi a legrosszabb a rosszak közül. És világos magyarázat nélkül, a városi rendőrség vezetőitől semmi egyebet nem kérhetünk, minthogy érdemeik elismerése mellett, nagyon sürgősen nézzenek más hivatás után.

Negyedszer a szolnoki közterület-felügyelőket, illetve város pénzén, a város rendjéért, köztisztaságáért felelős személyeket. És most idemásolhatnám a szolnoki rendőrökkel kapcsolatban az imént leírtakat.

Ötödször a frissen alakult Kormányhivatal Sólyom utcában dolgozó vagy arra járó valamennyi alkalmazottját, akik naponta mennek el a jel mellett.

Hatodszor a város vezetését polgármesterestől, alpolgármesterestől, önkormányzati és országgyűlési képviselőstől. Ők sem járnak arra? Ők sem ismerik fel? Őket sem zavarja? Vagy nem ugyanabban a városban élünk?

Hetedszer pedig azt a szellemileg alultáplált primitívet, akinek nem tört le a keze, amikor bő négy hónapja megállt a Sólyom utcai fehér fal előtt, és jó ötletnek találta a horogkereszt felfestését.

(Az első fotó 2011. augusztus 17-én, a második 2011. április 10-én készült a Sólyom utcában. A harmadik pedig tavaly augusztusban a Pólya Tibor utcai parkolónál.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Mi történt 75 éve Szolnokon?

Szolnok, 1944. november 4. A város XX. századi történelmének fontos dátuma. Már csak az a kérdés, milyen magyarázat kerül mellé. Felszabadulás? Megszállás? Egy korszak vége, egy új kezdete? Cseberből vederbe? A mai Szolnok születésének első momentuma? Nem kellene hallgatnunk róla.

Októberek

Nem tudom, hogy a történelem valóban ismétli-e önmagát, és igaz vagy sem, hogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Mostanában azonban van egy olyan érzésem, hogy léteznek eufórikus októberi napok, amik után megbicsaklik valami, de jön egy újabb, reménykeltő október.

Folt hátán folt

Nem értek az útfelújításhoz. Életemben nem kátyúztam. És azt se tudnám kiszámolni, hogy a rendelkezésre álló források hány négyzetméter folytonossági hiány betömésére elégségesek. Azt gondolom magamról, csak egy józan paraszt vagyok, aki most a Madách utcában dobta el az agyát.

A megadugó margójára

Az idei október 22-e reggel és délelőtt sokaknak marad emlékezetes. Egy tragédiából kifolyólag ugyanis lényegében megbénult egész Szolnok és a tiszántúli települések egy része. Lassan két héttel az események után talán érdemes lehet a dolog tanulságairól is beszélni.