2025.08.27. (szerda)

Egy építkezés emlékei

Egy építkezés emlékei

Dátum:

Az Aba-Novák Kulturális Központban Szolnok Napján megnyitott A Tiszavirág-híd című fotókiállítást nézegetve nekem úgy tűnik, hogy van ebben a városban néhány - jó értelemben vett - amatőr fotós, akiknek sokszor sikerül jó képeket csinálniuk.

Szeretem nézni az építkezéseket. Amikor azt látni, hogy az emberek alkotnak. Ez számomra annál érdekesebb és szórakoztatóbb, minél nagyobb vagy különlegesebb építményről van szó. Persze azt nem teheti meg az ember, hogy folyamatosan ott áll a munkaterületek mellett, így óhatatlanul lemarad – általában a legjobb – pillanatokról.

Tudom magamról, hogy nem tudok fényképezni. Ennek ellenére mindig nálam van a masinám, mert soha sem lehet tudni, mit érdemes képben feljegyezni. Talán ezért is irigyelem rettenetesen – sőt tisztelem – azokat, akik nemcsak benéznek a lyukba, hanem látnak és láttatnak is azon keresztül. A digitális fényképezők korában azt hihetnénk, hogy mindenki tud fotografálni. De ez nem igaz. Ahogy 15 percre bárki híres lehet, ugyanúgy mindenkivel előfordulhat, hogy jó időben, jó helyen van, és még a masina is úgy sül el, ahogy kell. Ez a szerencse. A nagyközönség előtt is vállalható fényképek készítése viszont az, amikor valaki tudatosan van jó helyen – bár legtöbbször a tudatalattija vezérli -, és néhány pillanat alatt komponál, beállít, alkot, és nem véletlenül, hanem tudatosan születik a jó fotó. Nézegessenek újságokat, netes portálokat, és be fogják látni, hogy ez sokszor az ebből élő profiknak sem sikerül.

Az Aba-Novák Kulturális Központban Szolnok Napján megnyitott A Tiszavirág-híd című fotókiállítást nézegetve viszont nekem úgy tűnik, hogy van ebben a városban néhány – jó értelemben vett – amatőr fotós, akiknek sokszor sikerül jó képet csinálniuk. Például a Tiszavirág híd építkezésének legérdekesebb mozzanatairól. Így a képeiknek köszönhetően láthatunk olyan pillanatokat is, amelyek a legtöbbünknek, minden bizonnyal, kimaradtak az életéből. Például a tartócsövek összeillesztését, vagy a még burkolatlan járófelületet.

A régi képek és a hozzájuk kapcsolódó történetek szerelmeseként tudom, hogy néhány év múlva a Tiszavirág híd születése is a homályba vész majd. Évtizedek múlva pedig alig fog valaki emlékezni arra, hogy miként is született. Így csak reménykedni tudok abban, hogy ennek a mostani kamara kiállításnak az anyagát valakik, valahol megőrzik. Ha pedig pár sort írnak is a képekhez – ami a kiállításon talán azért maradt el, mert még friss az emlék -, akkor talán mégsem lesz igazam.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A nagyháború szolnoki könyvekben

"Az első világháború a város fejlődését megakasztotta." Ez nem egy fejezetcím vagy összefoglaló mondat, hanem kis túlzással mindaz, ami a Szolnok történetével foglalkozó munkákban, a szocializmus éveiben az 1914-18 közötti időszakról megjelent. A helyzet nehezen változik.

Egyszeri, de megismétlendő

Szolnokra beszökött Párizs. Egy nyári vasárnapon ott bóklászott kicsit a Tisza-partján, a gesztenyefák alatt. Friss fuvallatot hozott, festményeket, rajzokat, művészi installációkat, hogy aztán elvigye a förgeteg. Fiatalok hozták, de nem hagyhatjuk, hogy csak egyszeri legyen, ami megismételhető.

A város tetején

A Múzeumok Éjszakájának egyik legjobb szolnoki eseménye volt, hogy a TIT előadásokat hirdetett a 24 emeletes tetejére, amiknek a bónusz programja az épület tetején tett kötetlen látogatás - azaz nézelődés - volt. A látvány, a lábunk alatt elterülő város minden más programot felülmúlt.

Csárdáktól a Munkásőrségig

A szolnoki Tisza szálló az ország akkori legfiatalabb polgármesterének regnálása idején épült. A Munkásőrség első szolnoki parádéján kölcsön járművekkel és beöltöztetett katonazenekarral vonultak fel. A helytörténet ünnepe a megyei levéltár évkönyvének megjelenése.