– Hogyan találkozott amerikaiként először Cseh Tamás és Bereményi Géza dalaival?

– Kilenc éve érkeztem Magyarországra, akkor kezdtem tanítani a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumba, de Cseh Tamásról és Bereményi Gézáról nagyjából négy évvel ezelőttig alig hallottam, semmit se tudtam róluk. Akkor azonban Jenei Gyula, kollégám és az Eső című folyóirat szerkesztője említette őket, majd átküldött néhány linket, hogy hallgassam meg a dalaikat. És akkor elkezdtem érdeklődni a munkásságuk iránt.

– Mi fogta meg bennük, a dalaikban?

– Először a zene. Megrázott. Amikor először hallgattam, még nem teljesen értettem, miről szólnak, és hány szintje van egy-egy dalnak. Mégis vonzottak, mert volt bennük valami érdekes, nem mainstream, nem szokványos. A zene rugalmas attól, hogy ugyanazon a számon belül gyors és lassú részek vagy akár stílusok is váltogathatják egymás. Cseh Tamás nem volt nagy zenész, de rendkívüli előadó volt. Aztán valamennyire már megértve a szövegeket, rájöttem, mennyi különlegesség van bennük. Szinte mindegyik egy miniatűr színdarab, némelyik filmszerűen idéz meg történeteket. Önálló világot teremtenek.

– Amikor Magyarországra érkezett, akkor kezdte tanulni a nyelvünket. Bereményi szövegeit viszont nem elég csak lefordítani, hiszen tele vannak utalásokkal, képekkel. Ezeket mennyire sikerült felfejteni?

– Szerintem nagyon sok olyan utalás van ezekben a dalokban, amelyek egy részét csak a kortársaik érthetik, más részük viszont túllépett az adott koron. A Petőfi Irodalmi Múzeumban voltam egy rendezvényen, Háy János idézte fel egy kamaszkori Cseh Tamás-koncert élményét, ahol az idősebbek és a fiatalabbak máshogy reagáltak a szövegekre. Ezért gondolom azt, hogy ezeknek a daloknak sok szintje van, ami miatt a magyarok sem ugyanúgy értik őket. A külföldiek meg pláne. Éppen ezért merülhetnek fel új értelmezési lehetőségek.

– Miért éppen a More and Less Then A Friend címet választott a kötetének?

– Több és kevesebb is, mint egy barát. Bereményi Géza jellemezte így a kapcsolatukat Cseh Tamással. Úgy érzem, a dalaik ugyanígy viselkednek velem szemben. Élek bennük, de soha sem fogom tudni minden utalásukat megfejteni. Sajnos nem járhattam Cseh Tamás-koncerten, és hiába hallgattam meg nagyon sok felvételt, olvastam el rengeteg interjút, soha se fogom teljesen úgy érteni ezeket a dalokat, mint egy magyar, aki már a hetvenes években ismerhette őket.

– Több angolul írt esszéből áll a kötet. Ezek az írásai megjelentek korábban?

– Ezek az esszék Cseh Tamás és Bereményi Géza dalairól, műsorairól, lemezeiről, a kapcsolatukról, a dalszerzésükről szól. Összesen tizenkét esszé. Köztük az utolsó kicsit rólam szól, az utolsó előtti pedig azokról, akik ma is játsszák és értelmezik Cseh Tamás és Bereményi munkáit. A tizenkettőből négy, nem teljesen ebben a formában, de korábban megjelent különböző folyóiratokban, a többit viszont kifejezetten azért írtam, hogy megjelenhessen kötetben. Ez egy három éves projekt volt.

– Az USA Észak-Karolina államának egyik kiadója vállalkozott a kötet megjelenésére. Bekopogtatott hozzájuk, hogy érdekli-e őket egy magyar szerzőpáros értelmezése amerikai szemmel?

– A kiadó főszerkesztője olvasta a 2012-ben megjelent novelláskötetemet, és nagyjából két évvel ezelőtt felhívott, hogy szívesen jelentetne meg tőlem valamit. Így jelent meg náluk tavaly egy verseskötetem, idén tavasszal pedig Czakó Sándor Vágtázó Halottkémek zenekarról szóló visszaemlékezései angol fordításomban. Ezek után bátorkodtam felajánlani ennek az esszékötetnek a kéziratát. Nem nagyon ismerik a magyar kultúrát, de nagyon nyitottak és érdeklődők általában a nemzetközi irodalom és zene iránt. Meg egyébként is szeretik a kiadók, ha egy szerzőjük újabb és újabb művekkel jelentkezik.

– Milyen a könyv fogadtatása?

– A nyár elején jelent meg, kisebb ismertetőket már írtak róla, volt egy online könyvbemutató, és októberben lesz Brooklynban egy személyes bemutató is. Többen már olvasták Amerikában, és ígérték, hogy írnak róla, de ezekhez idő kell. Szerencsére nem sürget az idő, mert ez a könyv nem veszti érvényét pár éven belül. Magyarországon is írtak már róla, például a Népszavában, az Ördögkatlan Fesztiválon pedig csináltunk egy olyan bemutatót, ahol Bérczes Lászlóval beszélgettem, és néhány általam fordított dalt el is énekeltem, ahogy október 1-jén Szolnokon, október 15-én Szegeden és november 5-én Újszászon is megteszem majd.

– Miért vágott bele egy ekkora projektbe?

– Mindenképpen szerettem volna egy könyvet a magyar zenéről, dalokról, költészetről. Az első ötletem az volt, hogy kortárs könnyűzenéről írok Speaking emberül címmel, ami egy Platon Karataev dalra utal. Be kellett azonban látnom, hogy ez még túl korai lenne, mert nincs meg a szükséges időbeli távolság. És ekkor ugrott be, hogy hát Cseh Tamás és Bereményi Géza dalokat hallgatok. Egyszerű volt a célom: ne legyen túl tudományos könyv, de bemutassa ezeket a dalokat és szerzőket azoknak, akik nem beszélnek magyarul. Nem tökéletes értelmezésre törekedtem, hanem hogy hiteles és érdekes legyen, amit írok, és egy amerikai, aki nem beszél magyarul, elkezdjen Cseh-Bereményi dalokat hallgatni.

(Diana Senechal író, műfordító tanár More And Less Then A Friend című esszékötetének szolnoki bemutatóját 2026. október 1-jén, 16.30 órától tartják a Verseghy Ferenc Könyvtárban. A szerzővel Jenei Gyula, József Attila-díjas költő, az Eső szerkesztője beszélget.)