Szombat és vasárnap reggel ne invitáljunk sétára idegeneket Szolnok belvárosában. A szétdobált üvegek, üvegcserepek, cigis dobozok és az emberi ürülék látható vagy felszáradó nyomai ugyanis nem válnának a város dicsőségére. Azt sem gondolnám, hogy útikönyvekbe kívánkozó ajánlat a péntek vagy szombat éjszakai városnéző séta, hiszen nem sok látnivaló van a sötétben öklendező, sarkokat nyilvános budinak használó, dalolászó, obszcén kiáltásokat hallató tizenéveseken. Márpedig Szolnok belvárosa éjjel tíz és hajnal két-három óra között, egy jobb vigalmi negyedet idézve, ilyen képet mutat.

A napokban jelentek meg hírek arról, hogy néhány kisebb település a megyében megelégelte az éjszakai, utcai tivornyákat, és este tízkor bezáratja a szórakozóhelyeket. Szolnok esetében is ez az egyetlen megoldás?

A történet egyik főszereplője a belvárosban élők csoportja, akik úgy gondolják, alapvető jogaik sérülnek azzal, hogy nyaranta minden éjszaka, iskolaidőben pedig csütörtök, péntek és szombat éjszakánként többször riadnak álmukból az utcai tivornyázók miatt. E csoport tagjai meddig tolerálják azt az intoleráns magatartást, ami semmibe veszi az utcai viselkedés normáit, a közerkölcsöt és talán a csendrendeletet is?

A történet másik főszereplője a belvárosban kocsmát, vendéglőt üzemeltető vállalkozók csoportja. A nehéz gazdasági helyzetben senki nem bánthatja őket azért, mert a forgalmukat maximalizálni akarják, és ennek érdekében a nyitva tartást és a fiatalkorúak kiszolgálását is szabadon értelmezik. Illetve azt is mondhatják, hogy nem pedagógusnak szegődtek, sem az üzletükön belül, sem azon kívül nem tudnak nevelni.

A történet harmadik főszereplője pedig az a vegyes összetételű csoport, amelynek tagjai – teljesen jogosan – különböző vendéglátóhelyeken kíván esténként lazítani. És akik közül a többség valószínűleg tudja, hogy folyó ügyeit hol illik rendezni, mennyi alkoholt tud elfogyasztani a rókázás veszélye nélkül, és nem éjfélkor akarja önkifejezését gyakorolni a nyílt utcán.

A két mellékszereplő a városháza döntéshozói illetve a helyi rendőrség vezetői. A városházán, a mi jóvoltunkból trónolóknak lett volna már lehetősége megfelelő rendeleteket alkotni, és azokat betartatni. Ám eddig csak nekibuzdulni sikerült. Emlékszik még valaki a januári West Balkán tragédia után beharangozott helyi ötletekre? A fiatalok köszönik, azóta is ott és addig szórakoznak, ahol, és amíg nekik tetszik. A rendőri vezetők pedig tényleg csak mellékszereplők, beosztottjaik jelenléte ugyanis csak olyan helyeken érzékelhető, ahol nincs baj – leginkább a zárt rendőrautóban -, vagy ahol gyorsan és egyszerűen lehet sikeres, jól kommunikálható és adminisztrálható tettenérést foganatosítani. Minden bántó szándék nélkül, a mindennapok tapasztalata mondatja velem, hogy a mellékszereplőket eddigi eredményeik alapján lettek mellékszereplők.

A három főszereplőnek kellene valahogy közös nevezőre jutnia még azelőtt, hogy rossz vagy még rosszabb megoldások születnek. Úgy érzem, a lakók az eddigi toleranciájuk révén az első lépést már megtették. Most a vendéglátóhelyeken és a vendégeken lenne a sor.