Az októberi közgyűlés előtt röppent fel a hír, hogy a hét év vajúdás után idén júniusban – tehát 61,5 hónappal az eredeti határidő után – megnyitott Tiszaligeti strandfürdő fél évre bezárja a kapuit. Lett is belőle nagy hangoskodás, a virtuális térben egymásra mutogatás, majd lekerült a napirendről, és a polgármester bejelentette: „Megmentjük a fürdő forgalmát, hogy ne kelljen télen bezárni!” (Igen, nem menjünk el e mondat mellett Bródy János örökbecsűjének idézése nélkül: „a szavak furcsa teremtmények, ezt tudja jól minden gyerek, kicsúsznak a szájunkon és fegyelmezetlenek”.) De azt is kérdezhetném: mire gondolt a szerző? Biztos, hogy nem arra, amire én.

A Tiszaligeti strandfürdő című szolnoki szappanopera kapcsán én ugyanis nemhogy az előző részek, de a legelső epizódok tartalmát szeretném végre megismerni. (Ismétlem önmagam.) Merthogy a mai napig nem állt még senki a nyilvánosság elé azzal, hogy a 2019. augusztus 21-én indult beruházáshoz kapcsolódóan milyen megtérüléssel, későbbi működési költséggel és nyereséggel/veszteséggel számolt a beruházó, a leendő üzemeltető. És a magyar állam képviselői! Merthogy ebbe a projektbe sok milliárd forint közpénz lett beletolva. Mindaddig, amíg valaki vagy valakik nem állnak ki a közvélemény elé – ez alatt nem egy homályos Facebook-posztot értek, hanem egy objektív tényfeltárást követő nyilvános, kérdésekre is lehetőséget adó sajtótájékoztatót –, addig engedtessék meg nekem az a feltételezés, hogy már maga a beruházás elindítása is felért egy hűtélen kezeléssel, a közvagyon felelőtlen elherdálásával, ahol nem a későbbi közérdek, hanem a pillanatnyi magánérdek volt a fontosabb.

Az idő persze nem nekünk, kíváncsiknak dolgozik, hanem mindazoknak, akik a fenti kérdés elmismásolásában érdekeltek, mert ellenkező esetben netán arcképükkel nyitnának meg egy szolnoki Sesztákadventi-naptárat.

Bő két évvel a legutóbbi önkormányzati választás után – amikor ha kis többséggel is, de Szolnok lezárta azt a Szalay-korszakot, aminek többek között ez a kétes megtérülésű beruházás is köszönhető – sajnos átverve érezheti magát mindenki, aki a 2024 előtti időszak elszámoltatására számított, és nem tehet mást, mint kimondja: bűnösök közt cinkos, aki néma. Főleg, hogy fél évvel ezelőtt azt a kormánypártot is elkergette az ország, amelynek alaptevékenysége volt a meggondolatlan beruházások saját zsebre történő pörgetése. Persze, örömteli, hogy Seszták Miklós és Matolcsy György már a rendőrség vendégszeretetét élvezi, de miért kell nekünk abban a birkaluxusban élnünk, hogy az országos ügyekkel hagyjuk betömni szolnoki szájunkat?

A jelenlegi önkormányzat két éve van hivatalban. Már két éve lett volna arra, hogy feltárja, bemutassa, ha szükséges rendőrségi üggyé tegye a Tiszaligeti strandfürdő beruházást. Nem tette. Inkább ráült arra a csúszdára, amit a működtetés jelent. Minden bizonnyal a beruházás megtérülésének, az üzemeltetés bekerülési költségének pontos ismerete nélkül. Sőt, a különböző Facebook bejegyzések alapján úgy tűnik, egy több helyen javításra szoruló komplexumot vett át és működtetett. Már bocsánat, de ész nélkül. Mert, aki egy ekkora strandfürdőt ésszel működtet, az a nyitás előtt már reklámkampányt indít a leendő vendégek megnyerésé, amit a nyitás után sem hagy abba. Emelje fel a kezét, aki Szolnokon kívül látott egyetlen óriásplakátot – manapság pedig már olcsó –, sajtóreklámot, online kampányt. Nekünk, szolnokiaknak is csak akkor jött valamiféle elrontott PR-üzenet, amikor átgondolatlanul mozgatták a jegyárakat, meg ingyenessé tették a belépést.

Mintha ez a nagyjából 10 milliárd forintos beruházás valakinek a játszótere vagy telefonos ingyen játéka lenne.

Csakhogy ez nincs ingyen. Évi sokszázmillió szolnoki forint forog kockán. Amit persze be lehet szedni a helyi vállalkozóktól ingatlanadó formájában, csakhogy az már így is a város gazdaságának és versenyképességének szándékos tökönlövése. (Bocsánat, erre már nincs más kifejezés.) És természetesen lehetne nagyjából egy évtized munkájával nullára csökkenteni, sőt olyan pozitív nullára kihozni, amit a város vállalkozói is élveznek. De ehhez valamiféle koncepció kellene. Mert az nem koncepció, hogy a Magyar-kormánytól várjuk a megoldást. Mit? A halványabbra sikerült egészségügyi béremelés terhére inkább fizetik a szolnoki városvezetés homályos tervek mentén zajló balfaszkodását? (Ismét bocsánat a csúnya szóért!)

Biztos bennem van a hiba, és tényleg nem értem. Egy ultaveszteségesen üzemelő strandfürdőt hogyan ment meg a 300 forintos belépő?Nyugtassanak meg, hogy ezt az egészet csak álmodom! Nem ez a valóság. Mert józanésszel felfoghatatlan, hogy a Tiszaligeti strandfürdő hányattatott története sehogy sem akar happy end-del befejeződni.