A Tiszavirág-híd tavaly januári megnyitását követően érezhetően csökkent a Jászkun Volán által értékesített szolnoki diákbérletek a száma. Minden bizonnyal azért, mert a Tiszaliget végébe felépített campus gyalogszerrel is megközelíthetővé vált, így a főiskolások megspórolhatták a bérletek árát. Mivel azonban kevesebb bérletet vesznek, a helyi Volán is kevesebb állami támogatást hívhat le a kedvezményes havi jegyek után, így lényegében a városi tömegközlekedésre jut kevesebb pénz.

Ezzel csak annyit akarok érzékeltetni, hogy a szolnoki főiskolások viselkedésében beálló bármilyen apró változás olyan, mint a híres pillangó effektus lepkéjének szárnycsapása valahol az óceán közepén. Egyetlen mozdulatból is hatalmas vihar kerekedhet.

Az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek számának drasztikus csökkentése Szolnok esetében komoly következményekkel fog járni.

Nem ringatnám ugyanis magunkat abban a tévhitben, hogy az egyesek által már így is túlméretezettnek mondott új campus épületét majd fizetős hallgatókkal sikerül megtölteni. Ehhez ugyanis olyan különleges, mára már bevezetett szakokra lenne szükség, amelyekre máshol nehéz bekerülni, illetve az elmúlt évtizedekben olyan értékű diplomáknak kellett volna Szolnokon születniük, amelyekbe megéri befektetni. Netán, olyan híres diákéletnek, avagy a hallgatókat a tenyerükön hordozó szolgáltató hálózatnak kellene működnie a városban, amelyek önmagukban is vonzzák az oktatásukért fizetni hajlandókat.

Tehát az államilag finanszírozott helyek csökkenésével párhuzamosan zsugorodni fog a hallgatói létszám, amivel nemcsak az a probléma, hogy ezáltal Szolnok veszít kulturális és oktatási szerepköréből. Sokkal inkább az, hogy az egyik legjelentősebb munkáltatója alól kihúzzák a szőnyeget. Ráadásul egy olyan munkáltató alól, akinek nemcsak rengeteg beszállítója van – kisebb, nagyobb vállalkozások révén -, de akiből áttételesen nagyon sokan élnek. A szolnoki szórakozóhelyek, éttermek, élelmiszer- és más boltok, vagy éppen a lakásukat kiadók. Azok, akik komoly piacvesztéssel és forgalomcsökkenéssel számolhatnak, így majd kevesebb adót fognak befizetni a város kasszájába. Abba a kasszába, amin már így is lassan több a lyuk, mint a folt.

Azon nincs mit vitatkozni, hogy az állam a jelenlegi számban képtelen finanszírozni a diplomások képzését. Abban is egyetérthetünk, hogy bizonyos szakmákban indokolatlan túlképzés van. Viszont hiba lenne, ha annyival intéznénk el a várható szolnoki problémákat, hogy Pesten, az oktatási tárcánál és a parlamentben toltak ki velünk.

Ha esernyő van nálunk, de nem nyitjuk ki esőben, akkor ne csodálkozzunk, hogy bőrig ázunk!

A Szolnoki Főiskola kezdődő kivéreztetése a szolnoki lobbierő nullára íródásával egyenlő. Akkor, amikor az országgyűlési képviselők közel 10%-a valamilyen módon kötődik Szolnokhoz. Akkor, amikor azzal indokolták a polgármesteri és az országgyűlési képviselőség összeegyeztethetőségét, hogy így könnyebben lehet a döntéshozók közelében lobbizni a városért. Akkor, amikor az ország legbefolyásosabb háttéremberei szolnoki illetékességűek. Akkor, amikor minden munkahely és adóbevétel sokszorosan számítana.

Ilyen komoly csatát régen veszítettünk.

Következményei pedig ma még beláthatatlanok. És sajnos nem azért, mert a pillangó szárnyának rezdüléséből nem mindig lesz vihar.