Egy szervezet, különböző szempontok alapján, felállította a tízezer főnél népesebb magyarországi városok élhetőségi sorrendjét. A saját szempontjaik és pontrendszerük alapján úgy találták, hogy a 143 vizsgált város közül Szolnok a legélhetőbb. Senki nem kérte tőlük ezt a helyezést, azt meg főleg nem, hogy telenyomják a honi sajtót ezzel a hírrel, így kvázi ingyen reklámot csináljanak a városnak. Ami persze nem egy rossz dolog, például pont akkor, amikor mondjuk, a legnagyobb bajor autógyár éppen magyarországi gyártóhelyet keres.
Hallgatom az egyik legnépszerűbb reggeli rádióműsort, amiben ugyanez a téma. Ami már csak azért is fontos, mert miközben a kutatást végző szervezet híre eljutott mondjuk párszázezer emberhez, az országos csatorna műsorát nagyjából minden ötödik magyar hallgatja. Tehát folytatódhatna az ingyen reklám, ami mondjuk, nem jönne rosszul a nyári turistaszezon előtt. Mert, hátha eszébe jut néhány magyarnak, hogy ha már külföldre nem futja, megnézi, mitől olyan jó hely ez a Szolnok.
Hát a Bumeráng után nem fogja. Annyi szart öntöttünk ugyanis pár perc alatt magunkra, ami után a leghülyébb befektetőnek és turistának is el kell gondolkodnia azon, miféle emberek lakják ezt a várost. Rosszkedvűek, mindenkibe és mindenbe belekötők, a kákán csomót keresők, okoskodók, elvágyódók. Akik, minden bizonnyal csak azért nem cuccolnak el innen, mert annyira rossz hely ez a város, hogy még a kivezető utakat sem lehet megtalálni.
Legyenek hangosak, küldjenek el melegebb éghajlatra, gondolják azt, hogy valakinek a hátsóját nyalom – nem érdekel -, de igenis kimondom, leírom és hirdetem: Szolnok egy élhető város. Már ha valaki élni akarja, és nemcsak azt várja, hogy mindent a segge alá toljanak, és minimum egy második Dubai legyen itt a két folyó torkolatánál. És még azt is vállalom, hogy tapasztalatból beszélek, mert éltem más városban, és nyitott szemmel jártam jó néhány helyen. Nem mondom, hogy minden tökéletes és tuti – ahogy máshol sem az -, és nem lenne száz ötletem változtatásra, de kevés olyan dolgot találok, ami itt, vagy a közelben nincs meg, ami miatt elvágyódni és költözni kellene.
Körülbelül két éve készítettem a blogSzolnokra egy interjút Doros Judittal, a Népszabadság éppen elhelyezett tudósítójával, aki valahogy úgy fogalmazott: a szolnokiak mindig elvágyódnak innen, de mivel a többség nem mer belevágni, itt marad és baromi ettől rosszkedvű. Azaz, a maguk tehetetlenségét kivetítik az egész városra, mert így nem bennük van a hiba, ők lényegében tökéletesek, csak hát ez a környezet, emiatt nem sikerül semmi.
Komolyan mondom, az Olaj újabb bajnoki címe után is várom, hogy a tutit megmondó, mindenhez értő zsenik, mikor kezdik magyarázni – főleg arctalan fórumokon -, hogy lényegében nem is az Olaj nyert, meg nem is jók, és meg sem érdemlik az érmet, valamint nem is szolnokiak, bunda az egész, szégyelljük inkább, mintsem örüljünk. Azért ez levágná a biztosítékot?
Az viszont belefér, hogy jön valaki, szembe dicsér bennünket, mi meg elküldjük a francba, hogy hülyeségeket beszél, mert nem vagyunk mi jók semmibe, egy utolsó trágya helyen élünk. Ennyit tudunk hozzátenni! Ekézzük és döngöljük magunkat minél mélyebbre a céltalan pofázás mocsarába.
De egye meg a fene! Ha egyedül maradok, akkor is azt mondom: szeretem Szolnokot, szeretek itt élni és a hibák ellenére is ez egy jó hely. Amiről csak akkor tudom elhitetni másokkal, hogy tényleg jó, ha én hiszek benne. És miért ne tenném? Hát hülye vagyok én, hogy egy szar helyen lakok? Egy frászt.
Vakoknak nem kezdem el magyarázni, milyen a szivárvány.
