2025.08.27. (szerda)

Tarrmari foteljében

Tarrmari foteljében

Dátum:

Egy színházi legenda látott vendégül bennünket. Úgy, mintha kedves ismerősei lennénk, akikkel nem beszélgetni, hanem dumálni és pletykálkodni szokás. Közben pedig beugrottak olyan színészóriások, mint Csortos, Dajka, Latinovits, Ruttkai, Sulyok Mária vagy Salamon Béla. Sírtunk és nevettünk.

Végtelenül irigyelem azt, aki egész életében ugyanazzal foglalkozhat, ráadásul süt róla, hogy a munkája minden percét imádja, abban profi és arról mindent tud. Mondhatnánk: ja, kérem, aki az ország egyik legjobb színházában meg a Magyar Televízióban, annak fénykorában dolgozhatott, annak könnyű így leélnie az életét. Nem vagyok benne biztos, hogy csak ez elegendő volt ahhoz, hogy Tarr Mária súgóból Tarrmari legyen. Azt hiszem, kellett hozzá az a végtelenül kedves, empatikus és nagyon jó eszű nő is, aki április 28-án este, „5 perccel 80. születésnapja előtt” arról az 55 évről mesélt, amit a színházban és a tévében töltött színészóriások között.

Színházi estére váltottunk jegyet a Szín-Mű-Helybe, de a kezdés után pár perccel kiderült, hogy itt mi nem nézők vagyunk. Vendégei voltunk egy színházi legendának, aki volt olyan kedves, hogy már-már barátaiként fogadott bennünket, és emlékezett, dumált, pletykált nekünk. Esküszöm, csak a hatalmas, támlás, füles fotel, az elegáns csészékkel megterített kávézó asztal, meg egy lemezjátszó hiányzott mellőle ahhoz, hogy az otthonában érezhessük magunkat. Ahová néha felugrottak a magyar színjátszás óriásai is.

Nevettünk Csortos Gyulán, megkönnyeztük Lajtos Árpádné Dajka Margitot. Ott voltunk a kulisszák mögött Kiss Manyival, Huszti Péterrel, Ruttkai Évával, majd benéztünk Vass Éva és Domján Edit öltözőjébe. Uzsonnán voltunk Páger Antaléknál, vidéki fellépésen Mensáros Lászlóval és Vámos Lászlóval. Szinte láttuk, ahogy a színészkirály, Darva Iván kezet csókol Tarrmarinak, ahogy Básti Lala lovagol Krasznahorkán. Tényleg a magyar színjátszás legnagyobbjai suhantak át a Szín-Mű-Helyen. Olyanok, aki – Tarrmarit idézve – nem sztárok meg celebek voltak a saját korukban, hanem Színművészek, így nagybetűvel.

A súgókat alig ismerjük, hiszen – ismét csak Tarrmarit citálva – a színjátszás szürke eminenciásai ők a takarásban. És Tarrmari próbált az a szürke eminenciás maradni a saját önálló estjén is, ahol a reflektorfényben állókról mesélt. Fejből, másfél órán keresztül! Derűsen és olykor őszintén meghatódva. Profin, jól felépítve, nem tolakodva. Ám mégsem tudom elfogadni, amit a meghajlásnál kért: a taps nem szólhatott csak a színészóriásoknak. Hanem ezúttal sokkal inkább neki, aki fél évszázadon keresztül óvta, segítette és ezen az estén megidézte őket.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kár volt kinyitni

Még csak azt sem mondhatom, hogy a nagy nevek, üres celebek áldozata lettem. Mert Bárdos Andrást sokra tartottam, Vágó Istvánt pedig a médiavilág egyik fontos alakjának gondoltam - eddig. A kettőjük által összehozott könyv azonban hatalmas csalódás, illúzióim lerombolása.

Nem a papír, a tartalom

A 36. Zounuk próbája az idő lesz. Mert első olvasás után tudom, hogy Szikszai Mihály Szolnoki tervek című dolgozatát sokszor akarom majd a jövőben fellapozni. Azt viszont még nehéz eldönteni: elektronikusan vagy kinyomtatva jobb a helyi levéltár mindig hiánypótló évkönyve.

A Nagy Háborúra emlékeztet

Másoknak lehet, hogy elég, számomra azonban még mindig kevés helytörténeti munka jelenik meg Szolnokon. Pedig ahogy a megyei levéltár 27. Zounuk kötetét forgatom, úgy tűnik, Szolnok helytörténete olyan alagút, aminek soha sem érünk a végére. De legalább közben jól szórakozhatunk.

Évadvégi hatos

Így kell egy évadot befejezni. A szolnoki Csoportterápia látszólag könnyed, vicces, zenés darab, a felszín alatt azonban megbirizgálja a nézők lelkét. A karaktereikben és az előadásban is lubickoló hat szereplő parádés alakítást nyújt. Indulhat a küzdelem a jegyekért!