2025.08.27. (szerda)

Folt hátán folt

Folt hátán folt

Dátum:

Nem értek az útfelújításhoz. Életemben nem kátyúztam. És azt se tudnám kiszámolni, hogy a rendelkezésre álló források hány négyzetméter folytonossági hiány betömésére elégségesek. Azt gondolom magamról, csak egy józan paraszt vagyok, aki most a Madách utcában dobta el az agyát.

Azt hiszem, semmi újat nem mondok azzal, hogy a szolnoki belváros utcáinak többsége (is) olyan lyukas, mint az ország fenekén a gatya. Csak a folytonossági hiányok – hogy szakszerűen megnevezzük a kátyút – alatt nem a csupasz ülepünk látszik ki, hanem a magyar útépítés elmúlt évtizedeinek siralmas szaktudása és története, meg a közpénzről gondolkodás hosszú-hosszú csalimeséje. Ha eddig nem szültetett volna meg a Kőműves Kelemen balladája, akkor napjainkban Útfoltozó Ubul szomorú története íródna, mert – némi irodalmi túlzással – amit foltoztak estig, az kikopott reggelig. Ám esetünkben nem az asszonyi vér hiányzik a kötőanyagok közül, hanem – már megbocsássanak az illetékesek – az ész.

Valamilyen számomra megfejthetetlen oknál fogva egy napon megjelentek az utcában a munkások, és szépen – mint egy hullát – körbe rajzolták a lyukakat. Aztán jöttek egy géppel, amivel gondolom, a körberajzolt területekről kimarták a még ott fellelhető – többnyire pár esztendős – aszfaltot. Majd nem sokkal később egy másik masina jelent meg, ami a körberajzolt és kimart lyukakba friss aszfaltot öntött, amit az emberek nagyjából ledöngöltek. És közben elment három munkanap. Volt fennakadás. De nem lett sokkal jobb az út állapota.

Merthogy. Valami ismeretlen okból kifolyólag nem minden lyuk lett körberajzolva. Talán, azért mert bár minden lyuk a Madách utca burkolatán van, de talán nem minden lyuk azé, aki éppen megbízást adott a tömködésre. Nem csodálkoznék, ha lenne városi meg állami lyuk, plusz a különböző közműszolgáltatók is birtokolnának lyukakat, sőt az is lehet, hogy a háztulajdonosokra is esik pár lyuk, amiről még nem is tudnak. Mert mi a frászkarikáért nem jutott minden lyuk köré vonal és minden lyukba aszfalt?

Nem volt elég, és a terv szerint az utcát végig meg kellett csinálni? Vagy lett volna elég, csak kellett máshová is? Vagy, ha idén minden lyukat betömnek, akkor jövőre miből fog élni a rengeteg lyukfoltozó meg a családja? Ismét én vagyok a rosszindulatú, ha nem hiszek a magyar elme tündöklésében, vagy szürke zónát vélek felfedezni, netán beállok a közpénz csóringálását skandálók táborába. Avagy? Nem értek hozzá, mert ami történt, jól történt.

Tényleg nem értek hozzá, csak a vaksi szememmel azt látom, a hülye agyammal meg azt tapasztalom, hogy ezeknek a foltozgatásoknak semmi értelme. Mert a magyar foltok mindig kipotyognak, az ott felejtett kis lyukak meg szépen növekednek. Lehet, valahol kipipálták, hogy a Madách utca immár rendben, de hogy ennyi erővel a Tiszába is hajigálhattuk volna a közpénzt, az is biztos.

Mondhatnák, hogy van ennél nagyobb bajunk is. Meg így megy ez már évtizedek óta. És kár ezen bosszankodni, mert mindenki tíz hasonló példát tudna még mondani. Változni pedig nem fog itt semmi. Mert mi mindig úgy csinálunk, mint ha…, mert itt minden csak úgy történik, mint ha… Mi normális országban is csak, mint ha szeretnénk élni…

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Változatlan idő?

Kezdjük az idei meghallgatás időpontjával, hogy aztán a kommunikáción, a Tiszaligeti strandfürdőn, a Szolnoknak súlyos versenyhátrányt okozó vasúton, a közlekedési szabálysértéseken és fiókokba került stratégiákon keresztül eljussunk a biliig. Új 10 pont az új közmeghallgatás elé.

Voksolás előtt

Az önkormányzati választást nem politikai ügynek tekintem. Sokkal inkább személyesnek. Amikor kvázi megállapodást kötök valakivel, valakikkel, hogy helyettem a lakóhelyemen miket oldjanak meg. Szóval, van egy listám, hogy mit várok a következő ciklus képviselőitől.

Ég és Föld között…

Azon szerencsések közé tartozom, aki a nappalijából élvezhette a Vígszínház idén 30 éves A padlás című musicaljének 999. előadását. Fizettem érte, online nézhettem, kiváló minőségű volt. A végén, amikor taps nélkül hajoltak meg a színészek, mégis elszorult a szívem. Ez a jövő?

Induljon! Találkozunk?

Már érkeznek a borházak bódéi, lassan a színpadokat is kezdik ácsolni, alakul a Maláta tér, a PálinKaLand és talán a kérészek is érzik, hogy ideje lenne virágozni. Persze jó programok is lesznek, de minden évben elmondom: nekem fontosabb a társaság, meg hogy szolnokiak vagyunk.