2025.08.27. (szerda)

Egy világpolgár kiállítása

Egy világpolgár kiállítása

Dátum:

A Szolnoki Galériában október 13-ig látható Hamza-kiállítást nemcsak azért érdemes megnézni, mert egészen varázslatos szín- és absztrakt formavilág jelenik meg a képeken, hanem mert egyszerűen, ötletesen és mégis informatívan sikerült megrendezni a tárlatot. És hogy jön ide a Hotel Kikelet?

Ha 1987-ban elmentem volna megnézni Hamza Dezső Ákos festőművész és Borbereki Kovács Zoltán szobrászművész kiállítását a Szolnoki Galériába, biztosan emlékeznék rá, mert Hamza képei elképesztően impulzívak. Azt hiszem, erre mondják, hogy stílusa összetéveszthetetlen, és aki egyszer is látott már Hamza képet – vagy szobrot – az utána magyarázó szöveg nélkül is felismeri az alkotásait. Szégyenkezve vallom be, hogy most először találkoztam ennek a Szolnokon gyerekeskedő világpolgárnak és művészeti ágak között cikázó zseninek a munkáival. Legalábbis kiállításon.

Mert, mint utólag összeállt bennem a kép, ez a Hamza ugyanaz a Hamza, aki rendezőként jegyzi az eredeti Egy szoknya, egy nadrág című, Latabár Kálmánnal 1943-ban forgatott filmet. És ami már magában is elég indok lenne, hogy tisztelegjünk előtte. Viszont, ha még hozzátesszük, hogy rengeteg filmes produkció mellett a Tolnay Klárival forgatott A hölgy egy kissé bogaras című film producerével és a Kabos Gyulával készült Hotel Kikelet gyártásvezetőjével van dolgunk, akkor szerintem kötelességünk megnézni, hogy mi mindenhez értett még ez az ember. Arra pedig ígéretet kell tennünk – függetlenül attól, hogy láttuk-e a fent említett filmeket, vagy voltunk-e a kiállításán -, hogy a jászberényi Hamza gyűjteményt is felkeressük hamarosan.

Már csak azért is, mert gyanítható, hogy az ottaniak, a Szolnoki Galériában a város napja alkalmából nyílt kiállítás rendezéséből oroszlánrészt vállaltak. Ami nemcsak egyszerű, ötletes és informatív, de követendő is. A kinagyított kéziratok és a keresztbe álló ceruzák, a képek közé illesztett versek – merthogy Hamza D. Ákos ezen a területen is otthonosan mozgott -, a festmények születési helyét, idejét és körülményeit magyarázó kis kartonok mind-mind azt mutatják, hogy valakik szívvel-lélekkel dolgoztak ezen a tárlaton. És még ha esetleg máshol is lehetett már ezeket a képeket látni, nincs bennem az az érzés, hogy egy levetett produkciót kaptam felmelegítve. Említsük is meg mindezért Gurzó K. Enikő kurátor, Szebenyi Nándor kiállítás-szervező és Pap István dekoratőr nevét.

Akiknek az is köszönhető, hogy a Galéria két szintjén nagyon jól csoportosítva helyezkednek el Hamza képei. Élmény körbejárni, és mondjuk a Genezist így végigélni, vagy egy-egy pillanatra Latin-Amerikába repülni, netán ugyanazt a témát többször feldolgozva látni. Nem vagyok hozzáértő, csak azt érzem, hogy beszippantott a kiállítás, ugyanis az ötven-hatvan éve készült képek formavilága és színei nagyon frissek.

Ha a sok hétköznapi vizuális katasztrófa után egy picit szeretnék megajándékozni és pihentetni a szemüket, a látványt feldolgozó agyféltekéjüket, szánjanak Hamza D. Ákos munkáira egy fél órát. Nemcsak azért, mert lesz olyan maradandó élmény, mint legtöbb filmje a harmincas-negyvenes évek fordulójáról, hanem mert jól is fogják magukat érezni.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Jövő a múzeumban

Egy múzeumnak az is feladata, hogy fejet hajthassunk az eltűnő helyi mesterek előtt. Bízva abban, hogy lesz, aki megállítja az elmúlást. Mert az nem lehet, hogy a majdnem feledésbe merült szolnoki csipke végül eltűnjön! A Damjanich múzeum Szolnoki öltések kiállítása ezért nem a múltról szól.

Nagyon szolnoki pont

Nem szeretném senkinek elrontani az örömét, biztos, van olyan szempont, ami miatt lehet örülni a Dami helyére került SzolnOK! feliratnak. Mivel közterületi alkotásnak tekinthető, recenziót is lehet írni róla. Főleg, hogy helyével, létével és színével is sok mindent elmond Szolnokról.

Beszélnünk kellene róla

Az egykori szocialista vállalatok privatizációjáról és későbbi sorsukról, vagy éppen a rendszerváltás előtti, kvázi "rabszolgamunkáról" nekünk is ideje lenne filmeken (is) mesélni. A kisemberek szemszögéből. Még akkor is, ha nálunk A változás valutájához hasonló alaptörténet nincs.

Nem az én Miskám

A Mágnás Miska a magyar operett-irodalom egyik legnagyobb klasszikusa. Ami érezhetően a szolnoki közönségnek is bejött, hiszen a pótszékes előadás nézői vették a poénokat, és hosszasan tapsoltak közben és a tapsrendnél is. Kisebbségi véleményt fogalmazok meg.