A szolnoki diákkal történt parajelenségről osztályfőnöke számolt be az eset utáni napon a sajtó képviselőjének. Mint elmondta, a családjával és testvérével élő diák kedd reggel jelentette az iskolában, hogy a Könyvtárellátótól majdnem rendben megérkezett könyvcsomagjával együtt előző este a sarokba hajított táskája eltűnt. Ráadásul a különös jelenséget elszenvedő fiatalnak azzal is szembesülnie kellett, hogy mivel reggel elaludt, az iskolából is elkésett. Sőt, mivel valamilyen kifürkészhetetlen gondolattól vezérelve, nem mert táska nélkül iskolába indulni, egy odahaza találomra felkapott szatyorral jelent meg az oktatási intézményben.

Az iskola diákjai és tanárai rettegnek. Vagy legalábbis a rettegés szót kimondták, igaz, nem biztos, hogy most, és a történettel kapcsolatos szövegösszefüggésben. A paranormális jelenség megoldása érdekében azonban az érintettek először papot hívtak. Majd pedig rendőrt is. Ám a jelenségre sem az egyházi sem a világi szervek nem tudtak magyarázatot adni, így a következő lépés egy szelleműző kihívása lehet. De ez még nem biztos.

Mert ugye az újságírón már túl vannak. Így a bárminemű konkrétumot vagy azonosítható nyilatkozót tartalmazó szóhalmaz már címlapra került. Ami untig elég ahhoz, hogy a peszeudo-jelenségek terjesztésére szakosodott honi média felkapja ezt a se füle, se farka, értelmetlen történetet. Márpedig, ha egy hűvös szobájában unatkozó szerkesztő megtalálja a világhálón, akkor előbb ő használja fel mindenféle kritika nélkül, majd újabb és újabb megjelenések generálódnak. A végén még valamelyik híradóba is beférünk, hiszen mégiscsak az ilyesmi a legfontosabb ma Magyarországon, majd pedig következik a burjánzás a Facebook-on.

Közben persze jót röhögnek majd a szolnokiakon, hogy milyen marhák, ha náluk ez a hír. De akkor már nem tehetünk semmit.

Nekem is mi a frászkarikának kellett megírnom ezt az egyébként majdnem valós történetet?

Őszinte legyek? Érdekel bárkit is, hogy miből és miért lesz hír, azaz az eladhatatlan hirdetési felületeket kitöltő szöveghalmaz? Vagy számít az, hogy ki és miért nem tud minimális szakmai kontrollt sem gyakorolni?

Ezeket az idióta kérdéseket pontosan az motiválta, mint az egész cikk megszületését. Egyrészt a mai anyagommal nem készültem el időben. Másrészt a semmit szószaporítással kellett pótolnom. Harmadrészt meg tényleg kíváncsi vagyok, hogy csak az újságíró szakma nézni ilyen mérhetetlenül leépültnek az olvasókat, vagy tényleg az ilyen bugyutaságokkal lehet kattintást és eladást generálni? Holnapra ez is kiderül.

Ja! És, aki azt állítja, hogy ennek az írásnak a megszületését bármilyen máshol olvasott írás inspirálta, attól a szakma nevében én kérek elnézést.