2025.08.27. (szerda)

Ipar- és helytörténet

Ipar- és helytörténet

Dátum:

Minden bizonnyal a felszabadulás harmincadik évfordulójára jelentette meg a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat (TITÁSZ) a Tiszántúl villamosításának története 1888-1972 című kiadványt. Nagyon debreceni könyv. Számtalan érdekes szolnoki vonatkozással.

(Nyári ismétlés. Ez az írás 2014. január 13-án jelent meg először.)

Ezt a nagyalakú, vaskos – ötszáz oldalas -, ebből kifolyólag súlyos kötetet nemrég egy antikváriumban találtam. Elsősorban azért tartom fontosnak az ismertetését, mert Szolnok ipar- és helytörténetének egyik jelentős időszakával foglalkozik. Nevezetesen a város villamosításának kezdeteivel. Ráadásul két avatott helyi szerző – ma már sajnos egyikük sem él – Kaposvári Gyula és Dr. Szabó László jóvoltából.

Maga a könyv elképesztően debreceni. Ám ez teljesen érthető, ha tudjuk, hogy a TITÁSZ központja Hajdú-Bihar megye székhelyén volt. Nálunk talán csak igazgatóság, illetve kirendeltségek működtek. A debreceniség sajnos a gazdag képanyagon érhető a leginkább tetten, azaz ahol illusztrálni lehetett annak a közel száz évnek a fejlődését, ott leginkább hajdúsági fotók kerültek a könyvbe. Igaz, az a néhány szolnoki kép, amit a lassan négy évtizeddel ezelőtt dolgozó szerkesztők felhasználtak, igazi csemegének tekinthetők.

Mindezek mellett kijelenthető: tiszteletreméltóan alapos munkával van dolgunk. Olyannal, amit csak egy korabeli, szocialista nagyvállalat engedhetett meg magának. Talán nem túlzás azt mondani: sikítófrászt kapnának a külföldi tulajdonosok vagy a magyar részvényesek, ha valaki egy ilyen ötlettel állna ma elő. Amiből sajnos az is következik, hogy például az elmúlt négy évtized áramszolgáltatásának fejlődése sokkal kevésbé dokumentált, mint a hőskor.

Amikor kigyúlt Szolnok első utcai lámpája. Tudják, hogy ez hol állt és mikor? Én is csak ebből a nagyszerű könyvből tudtam meg, hogy az első két utcai lámpát a Szapáry utcán, a Nemzeti Szálló elé helyezték ki 1894-ben. Merthogy a város akkor legújabb és legkorszerűbb szállodáját eleve úgy építették, hogy a központi fűtést ellátó gőzkazánnal áramot is termeltek. Amivel nemcsak a helyiségeket világították meg, hanem – némi reklám okán – a szálloda előtti utcafrontot is. Ahol – korabeli újságcikkek szerint – a helybéliek hosszan ácsorogtak, és bámulták az új csodát.

Ami Szolnok vezetését is arra ösztökélte, hogy lépéseket tegyen a város villamosítása felé. Mivel azonban éppen nagyon eladósodott volt a város, vállalkozók bevonásával kívánták ezt megvalósítani. És, hogy nincs új a Nap alatt, a lassan 120 éves történet is bizonyítja. A város villamosításának elindítására ifj. Scheftsik István, az egykori polgármester fia kapott lehetőséget, akivel Szolnok először olyan szerződést akart kötni, amit a fővárosból küldtek vissza átdolgozásra. Mivel nem a város, hanem a nagy befolyással bíró család érdekeit szolgálta. Akik aztán persze tíz évig Szolnok áramszolgáltatói lettek a mai Verseghy park területén álló gőzmalmukban kialakított telepükről.

Ugyancsak ebből a könyvből tudtam meg, hogy majdnem három évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Tisza túloldalára is átjusson a villanyáram. Erre 1925-ben Patak Rezső kapott jogot negyedszázadra. Amit persze nem használhatott ki teljesen, hiszen 1950-re már rég államosították az áramszolgáltatást. Azaz addigra megszületett ennek a könyvnek a kiadója, TITÁSZ.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Valami elkezdődött

El kellene dönteni, hogy mit akarunk kezdeni a 950 éves Szolnok évfordulóval. Egy igazi szolnoki örömünnep, kreatív kavalkád, a várost évtizedekre meghatározó program lesz belőle, vagy egy közintézmények által, fizetésért szervezett, letudott, lejelentett, kipipált dolog. Az indulás már kétséges.

Legyenek játszótársak!

Nem vagyok színikritikus, nem vagyok színházi szakember, csak egy néző vagyok, akit egy előadás vagy megérint, vagy nem. Ha viszont megérint, akkor nagyon tudok lelkesedni. Példának okáért a Szigligeti Színház Ármány és szerelem című darabjáért.

Panna show

Bíró Panna Dominika viszi a hátán a szolnoki Sweet Charity-t. Szeleburdin mesél, elképesztően énekel, profin táncol és játszik a kellékekkel. Közben Kertész Marcella, Molnár Nikolett, Cseke Lilla Csenge és Pertics Villő alázattal támogatják. Jó színészek egy kevésbé sikerült darabban.

Volánkönyv

Kevés olyan cég van a városban, amelyik annyira rányomná bélyegét Szolnok arculatára, mint a közösségi közlekedést bonyolító, negyedszázada Jászkun Volán néven ismert, tavaly 60 éves közlekedési vállalat. Ezért is érdekes a 60 év 60 oldalon című kiadvány.