(Nyári ismétlés. Ez az írás 2014. január 30-án jelent meg először.)
A képek minőségéért előre is elnézést kell kérnem, de amikor 1990 márciusában készítettem ezeket a fotókat, még nem tudtam, mi lesz a sorsuk. Csak odáig jutottam, hogy az első szabad országgyűlési választás szolnoki kampányát ilyen módon is dokumentálni kellene. Úgyhogy fogtam a két évvel korábban, a nyugati utazási korlátozások feloldásának köszönhetően beszerzett, meglehetősen egyszerű, 1000 schillinges – tehát 3500 forintos – kis gépemet, és egy 36-os filmtekercset ellőttem a városban.
És itt a béna képeken esetleg mosolygó, fiatalabb „mobilos generáció” kedvéért megemlíteném, hogy anno filmre fényképeztünk. Amihez először is meg kellett venni egy tekercs filmet, ami emlékeim szerint olyan 4-500 forintba került. Majd az ellőtt 36 kockás tekercset be lehetett adni valamelyik fényképészhez – 1990-ben még ebből is több volt a városban -, aki néhány nap alatt előhívta a képeket. Ugyancsak emlékeimre hivatkozva, 8-10 forintért darabonként. Azaz, amikor szembesültem az eredménnyel, a projektben már benne volt majdnem 1000 forintom, miközben a havi fizetésem 5400 forintra rúgott. Szóval béna voltam, a gépem is csak egy kis automata masina volt, de második körre már nem vállalkozhattam. Lehet, hogy ezért is került ez az adag kép annyira a szekrény mélyére, hogy csak most bukkantam rájuk. Pedig már többször kerestem őket.
Számomra ennek a választásnak a legemblematikusabb képe a Lenin-szobor talapzatára ragasztott „Továrisi konyec” plakát, ami a Magyar Demokrata Fórum (MDF) anyaga volt. Emlékeim szerint ez a három plakát jó pár napig díszelgett Lenin lába alatt. Talán még akkor is ott voltak, amikor a választás után a szobrot egy nagy dobozba zárták mielőtt elbontották volna.
Orosz István grafikus plakátjából – aminek egy-egy sértetlen, azaz nem felragasztott darabjáért sokat adnak ma a gyűjtők – egyébként több is volt a városban, amint azt a fotók mutatják. A megörökített helyszínek között egyébként van két olyan, ahova ma már semmi esetre sem lehetne plakátot ragasztani. Az egyik a hajdani buszpályaudvar tetejét tartó betonfal – ez könnyen felismerhető – a másik pedig a pártház előtti, egykori aluljáró fala. Ez utóbbi esetében nehezen jöttem rá, hogy hol a fenében is fotózhattam.
A képeket nézegetve néhány érdekességre felhívnám a figyelmet. Egyrészt a Fidesz két helyi jelöltjére – sajnos nehezen vehető ki a két plakát. A „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!” szlogen alatt az egyik körzetben Várhegyi Attila – későbbi polgármester -, a másikban pedig, az egyébként szolnoki Dr. Lévai Anikó – a miniszterelnök felesége – indult. Végül egyikük sem lett képviselő. Sokkal esélyesebbnek tartották akkor az SZDSZ – Szabad Demokraták Szövetsége – jelöltjeit, akik nagy neveket felvonultató kampány-rendezvényeket is tudtak tartani Szolnokon, amint az Aba-Novák előtt készült fotó is igazol. A párt egyik jelöltje Fodor Tamás volt, aki akkor a Szigligeti Színház főrendezőjeként és néhány korábbi ellenzéki megmozdulás – pl. a romániai forradalom idején szervezett szolnoki gyűjtés, vagy a Néplap székház jelképes lefoglalása – szervezőjeként vált ismertté. A másik körzetben pedig Hortobágyi Zoltán újságírót indították a liberálisok, aki az alig egy évvel korábban indult Ma Holnap című lappal szerzett nevet magának. Egyikőjük sem szerzett egyéni mandátumot, viszont Fodor Tamás a megyei listáról parlamentbe került.
Az itt mellékelt képeken sajnos alig látszik a két győztes, az MDF színeibe induló Petronyák László és Halász István plakátja. Részben azért, mert egy kis leragasztás és tépkedés azért belefért a kampányba. Az viszont kivehető, hogy a kampány során Antall József, későbbi miniszterelnök is tartott beszédet Szolnokon. Ahol persze indult az állampárt utódpártja, az MSZP is – nem emlékszem a jelöltjeikre – ?Dolgozói tulajdont!? szlogennel. Mellettük az Agrárszövetség és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt anyagait fedezhetjük még fel a képeken, a Hazafias Választási Koalíció és a Független Kisgazdapárt plakátjait viszont nem, holott ők is állítottak jelölteket Szolnokon.
Komár László néhai énekes azonban nem volt képviselőjelölt. A plakátja csupán azért tűnik itt fel, mert miközben dübörgött a kampány, az élet sem állt meg. Ezt bizonyíthatja a Komár plakát melletti Kulturális rendezvények Szolnokon című falragasz, vagy éppen a Budapesti Tavaszi Fesztivál hirdetése.
