(Téli ismétlés. Ez a cikk 2014. szeptember 24-én jelent meg először.)
Tudom, elsőre mindenki a fejéhez kap, hogy böszme vagy te édes fiam, hiszen a vidéki múzeumaink többsége kong az ürességtől, mi a fenének a nyakunkba venni egy újabb pénztemetőt. Más meg bekiabál, hogy lassan az egész ország tele van különböző retró gyűjteményekkel, ahol már összehordtak mindent, ami a közelmúltból maradt, vagy érdekes. Mégis kardoskodnék az ötletem mellett, mert az a fixa ideám, hogy egy jól felépített közelmúlt múzeumot nyereségesen lehetne működtetni. Sőt, Szolnokot a nemzetközi turizmus térképére is fel lehetne vele rajzolni.
A Pelikán szállóból szerintem soha az életben nem lesz már jól működő hotel. És nemcsak azért, mert nincs egy tisztességes konferenciaterme, hiányzik a wellness részleg, és évekkel ezelőtt kiírta magát a turizmus vérkeringéséből, hanem mert először nem szállodát kell építeni – felújítani -, hanem vonzó idegenforgalmi attrakciókat létrehozni. Szállodán kívül meg mire lehet jó ez az épület? Irodának? Annyi üres irodahelyiség van a városba, hogy újabbat kialakítani pénzkidobás. Lakásoknak? Amennyiből át lehetne alakítani, annyiból jobb helyen, újakat építenek. Közintézménynek? Üresen álló főiskolánk, iskolánk, óvodánk van elég. Fizetős kórháznak? Hát, rendezett park és rekreációs terület nélkül ez is esélytelen.
Viszont előnyt kovácsolhatnánk az előnytelenségéből, ha a szocializmus hétköznapjait bemutató múzeumot hoznánk létre benne.
Szerintem nagyon fontos lenne például a második világháború utáni lakásbelsők és változásuk tárgyi dokumentálása. Mert ugye ma szívesen nézegetjük a skanzenekben ükapáink hétköznapi használati tárgyait, de vajon gondoskodunk-e arról, hogy az ükunokáink is láthassák, mi hol éltünk? Ami nemcsak egy bútorraktár létrehozását jelenti, hanem hogy el tudjuk magyarázni, miként jutottunk el a kemencétől a Salgó tűzhelyen át a villanytűzhelyig. A Pelikán szálló egy egész emeletét megtölthetnénk ilyen lakásokkal.
Aztán mehetnénk a következő szintre. Ma még mindenki emlékezetében élnek a szocialista ABC-k és kisboltok, a maguk, mából nézve speciális kínálatával. Talán még el tudjuk mesélni, hogy milyen volt régen a Szövetség, a Bőség, a Márka vagy az 1-es, de megmutatni már nem nagyon lehetne. Ahogy a régi Skála vagy Centrum lényegében egyforma ruháktól roskadozó kínálatát sem. Másfél évszázaddal ezelőtti népviseletből minden városba találunk kiállított példányokat, de hatvan éves lódeneket, öt évtizedes iskolaköpenyeket vagy negyvenes Tisza cipőket sehol. Pedig milyen fantasztikus lenne, ha mondjuk a Pelikán szálló másik szintjén ilyen régi boltokban bolyonghatna a turista.
Tudom, hogy öt emelt van. Nekem meg rengeteg ötletem. Mert lenne mit megmutatni a korabeli vendéglátásból, szállodaiparból és belföldi turizmusból is. Enteriőröket, étlapokat, jobb-rosszabb szobákat, zimmerferiket, kempingeket, idegenforgalmi irodákat és dollárboltokat. Ezekkel is megtelne egy emelet. Ahogy külön szintet adnék a különböző, korabeli társadalmi szervezeteknek, mert a párt, a KISZ és az Úttörőmozgalom négy évtizedig volt a mindennapjaink része. Speciális tárgyi kultúrával szőtte át a hétköznapokat. És, ha egy korabeli csendőr egyenruhára rácsodálkozunk, a munkásőr uniformist is érdemes lenne megmutatni. Arról nem is beszélve, hogy néhány szobát a titkosrendőrség, a besúgók és ügynökök eszközeivel is be tudnánk rendezni.
És igen, az ötből egy szintet Szolnok a szocializmusban című állandó tárlat foglalna el. Mert maketteken, fotókon, tervrajzokon kellene megmutatnunk, hogy a világháború végére lerombolt és kifosztott városból hogyan lett egy 80 ezres vidéki nagyváros. Mit jelentett a vasút, az itt állomásozó szovjet hadsereg, a magyar alakulatok és a rengeteg gyár Szolnok közel fél évszázadában. Ha van mit szégyellni, akkor azzal szembe kell nézni, amire pedig büszkék lehetünk, azt mutogassuk.
A szálloda alsó két szintjén – egy Merkúr autószalon mellett – fapados mozit, régi diszkót és persze ajándékboltot, látogatóközpontot és jókora területen időszaki kiállításokat működtetnék. Azzal együtt, hogy az egészet múzeummá tevő kutatóknak és a raktáraknak is kellene valahol hely. Mondjuk a főiskola egykori épületében.
Eszement ötlet? Szerintem megvalósítható. És még azelőtt kellene belevágni, hogy más megcsinálja. Egy ilyen múzeum ugyanis annyi hazai és külföldi turistát vonzana a városba, hogy pár év múlva a parkolók és a vendéglátóhelyek fejlesztésén is gondolkodnunk kellene. Ha pedig a június elején felvázolt, korábbi eszement ötletemet, a toronyházakat és a Pelikán szálló tetejét is összekötő extrém túraparkot is megvalósítanánk, sorban állnának a világjáró műsorok, hogy Szolnokot bemutathassák.
Magas hegyeket, homokos partú tavakat, kiterjedt erdőket nem építhetünk. Régmúlt kincseivel, akár hazai viszonylatban is kiemelkedő épített örökséggel nem rendelkezünk. Szerintem tehát csak az a kérdés, hogy akarunk-e turisztikailag az egyik legvonzóbb magyar város lenni. Mert, ha igen, akkor érdemes lenne az ilyen eszement ötletek megvalósításán elgondolkodni.
