2025.08.27. (szerda)

Felvonulók hagyták

Felvonulók hagyták

Dátum:

(VAKÁCIÓ) A szocialista városépítések nélkülözhetetlen kellékei voltak az úgynevezett felvonulási épületek. A többnyire fából épült házakat ideiglenesnek szánták, ám a legtöbb esetben az építkezések befejezése után, új funkciót kapva a helyükön maradtak. Szolnokon is áll még néhány "örök darab".

(Nyári ismétlés. Ez az írás 2015. május 19-én jelent meg először.)

A felvonulási épület vagy építmény – ha nem is mindig így hívták őket – régóta velejárója az építkezésnek. Bizonyos dolgokat ugyanis nem érdemes naponta a helyszínre szállítani, jobb ott tárolni, illetve szükség esetén a munkásoknak is be kell húzódniuk valahová. A családi ház építésénél kis bungaló kerül a kert végébe, a nagyberuházásoknál pedig akár egész „települést” is felhúznak felvonulási épületekből. Az elmúlt évtizedek legszembeötlőbb változása, hogy míg a rendszerváltás előtt a nagyobb építkezéseknél előre gyártott elemekből faházakat építettek, addig utána, és főleg napjainkban, mobil konténerekből rakják össze a szükséges kiszolgáló épületeket.

A konténerek, illetve korábban a guruló faháznak tűnő lakókocsik esetében ugyanolyan egyszerű volt az eltávolítás, mint a telepítés. A nagy szocialista beruházásokra – lakótelepek, iskolák, utak vagy gyárak építése – azonban inkább a betonalapra épített, különböző méretű faházak voltak a jellemzőek, amelyeket nemcsak telepíteni, de elbontani sem volt könnyű. És ez utóbbi miatt vált szinte gyakorlattá a rendszerváltás előtt, hogy az ideiglenesnek szánt épületek – olykor végtelen – fennmaradási engedélyt kaptak. Amiben persze közrejátszhatott az is, hogy 1989 előtt úgy tűnhetett, mintha soha nem lenne elég semmilyen épületből. Iskolából, boltból, szociális intézményből és irodából se tudtak – főleg időre – eleget építeni, így szerintem a legtöbb esetben fel se merülhetett ezeknek a beruházásokat kiszolgáló faházaknak az elbontása. Amelyek így sok helyen a városkép részei lettek és maradtak.

Számomra a legemlékezetesebb ilyen felvonulási épület sokáig az Ady Endre úton, a mai Szolnok Pláza helyén állt. Ha nem tévedek, az új városközpont kivitelezése miatt húzhatták fel, valamikor a hetvenes években. Hogy az építkezések végeztével, bő húsz éven keresztül mi volt benne, nem tudom. Létét is csupán a városról 1975-ben kiadott könyv hátsó borítóján lévő légi felvétellel tudom bizonyítani (2. kép).

Ugyancsak egy Szolnokról szóló könyvben – igaz legalább tíz évvel későbbi kiadásúban – bukkantam a Széchenyi lakótelepen álló három felvonulási faházra (1. kép). Úgy tippelem, hogy a lakótelep építésének korai szakaszában kerülhettek a mai tornacsarnok elé, és talán a kilencvenes években tűntek el. A Szecska régi lakói talán meg tudják mondani, hogy végig felvonulási épületnek használták ezeket, avagy fennállásuk utolsó éveiben valami más működött bennük. Lehet, hogy tévedek, de mintha valamilyen egészségügyi szolgáltatás, illetve a közművek irodái lettek volna bennük.

A még ma is álló, ám funkciót váltott felvonulási épületek talán legismertebb szolnoki példája ugyancsak a Széchenyi városrészben található (3. kép). A vasúti aluljáró után, kis túlzással a víztorony tövében áll. Azt nem tudom, hogy a lakótelep első ütemének építését már szolgálta-e, avagy csak a víztorony építése állították fel, viszont úgy rémlik, legalább két évtizede sportolók használják. Legalábbis az egyik részét. Pontosabban, a körúthoz közelebb eső, nagyobb faház egy részét, mert mögötte is áll még egy kisebb, ma már üres építmény.

Kevesebbeknek lehet ismerős az a minimum negyven, de akár ötven éves két faház, amelyeket a Fiumei úti iskola és a Várkonyi téri házak fognak közre (4. kép). Szerintem az iskola és a Várkonyi tér építése miatt telepíthették ide őket a hatvanas évek végén, hogy aztán a tizennyolc emeletes felhúzását éppúgy kiszolgálják, mint a hajdani Kun Béla körút létrehozását. Ha nem tévedek, akkor a hetvenes évek végén kaphattak új funkciót. Hogy pontosan mit, azt a közelben élők tudják megmondani, én csak a mai állapotukat tudom rögzíteni. Az iskolához közelebb esőben szociális intézmény működik, míg a távolabbi már üresen áll. Ennek megfelelően a lekerített telek egyik fele gondozott, míg a másik erősen elhanyagolt.

Lehet, hogy tévedek, de más szerkezete ellenére a funkciót váltott felvonulási épületek közé sorolnám a Kolozsvári felüljáró Jósika út felé eső tövében álló, jelenleg éppen eladó épületet (5. kép). A többihez hasonlóan ezt is palatető fedi, oldalfalai azonban nem fa elemekből, hanem valami másból készültek. Emlékeim szerint hasonló szerkezetű épületek elsősorban ipari területeken álltak.

Persze lehet, hogy ez utóbbi kilóg a sorból. Miként az is, hogy Szolnok területén még máshol is fel lehet fedezni funkciót váltott, elhagyott vagy még ma is használt, régi felvonulási épületeket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egy álom emléke volt

A Pelikán hotel parkoló felé eső végéről az elmúlt hónapokban eltűnt az eredeti külső lépcső, illetve az SZTK felé lévő oldalról a gépkocsi rámpa felső csonkja. Talán kevesen tudják, hogy ez a két elem Szolnok új városközpontjának soha meg nem valósult tervére, egy nagyszabású álomra emlékeztetett.

A térképkészítők felelőssége

Tudták, hogy a Tabáni tájház a szandai katonai repülőtéren van? Nem ment el az eszem, csak kezembe vettem a hatvani Mapland Hungária Kft. Szolnokról megjelentetett új térképét, ami olyan, mintha a szovjet katonai elhárítás szerkesztette volna. Természetesen helyi cégek reklámköltéseiből.

Órástól a kútig

Naponta tűnik el valami a tegnapi Szolnokból. És naponta tűnik fel valami korábban észre nem vett szolnoki érdekesség, ha éppen nem autóval vagy busszal, hanem két keréken vagy két lábon közlekedünk. Eltűnt egy reklám. Még van nyomóskút a belvárosban.

Kinek a szobra?

Bergendy István, Örkény István, Paál István, Schwajda György, Ökrös Oszkár. Közös bennük, hogy bár megérdemelnék, még sincs szobruk Szolnokon. Közterületen és középületben szobrot állítani nem magánügy. És itt most nem az édesapját tisztelő fiúról, inkább Szolnok állapotáról lenne szó.