(Évzáró ismétlés: Ez az írás 2015. szeptember 15-én jelent meg először.)
Két héttel ezelőtt megdöbbenve néztem, miként kezdenek hozzá az Arany János utca 24. szám alatti régi lakóház bontásához. A markoló az utcáról kezdte a kanalával szétszedni az épületet. A szomszédos telek előtt parkoló autó pedig csak akkor lett zavarótényező, amikor a ráhulló gerendát gyorsan le kellett szedni a motorháztetejéről. Miként az utcába bekanyarodó járművekkel se nagyon törődött senki, hiszen a lehulló törmelékek véletlenül egyiket sem találták telibe. Este hétkor zúgott a gép, szállt a por. Hogy a napközben dolgozó és este esetleg pihenni akaró, környéken élőket ez zavarta vagy sem, nem tudom. A vállalkozót láthatóan ez sem nagyon érdekelte, hatósági ember meg munkaidő után már nem tűnt fel a környéken.
Egyébként érdemes a bontási területet megnézni. Most vasárnap egyetlen fecni figyelmeztetett a veszélyes területre, igaz azt úgy is lehetett értelmezni, hogy az egész Arany János utcába tilos a bejárás. Persze nem egyedi esetről van szó, rendszeresen látunk hasonló építkezéseket a városban. A járdát tönkre teszik, a terület nincs rendesen bekerítve, és semmi sem hirdeti, hogy mi történik ott, és ha netán baj van, kinek lehetne szólni. Mert mondjuk, omlani kezd a félig ott hagyott épület, vagy játszó gyerekek tévedtek a veszélyes telekre.
Gondolom, az Arany János utcában bontó vállalkozó engedélyei rendben vannak, minden szabályosan történik. A város egyik legrégebbi részén található telken hamarosan elvégzik a régészeti feltárást, mindenki úgy látja, hogy az előírásoknak megfelelően kerítették le az építési területet, és ha bármi gond van, az összes szomszéd, a közterületesek és a rendőrség is tudja, kit kell keresni.
Hogy nem fog történni semmi azt a két utcával odébb zajló járási ügyészség építését nézve értettem meg újra. Mert, ha ebben a városban vasárnap – amikor ugye a boltok a családokra való tekintettel, nagyon helyesen nem nyithatnak ki -, egy lakóövezet közepén minden további nélkül lehet zajos építési munkát végezni, akkor miről beszélünk. Ráadásul, ha az ügyészség építésén lehet mindenféle védőfelszerelés nélkül dolgozni, akkor ki a frászkarika hinné el, hogy a szolnoki beruházók vagy kivitelezők bármit is kockáztatnak?
A két építkezést látva tanulságként kell levonnom, hogy Szolnok lakóinak érdekei egy építési beruházó érdekeihez képest semmit sem számítanak. A pihenéshez és a lakhatáshoz való jog lópikula a vállalkozó profitmaximalizálási elvárásával szemben. És ebben az a legszomorúbb, hogy mindehhez a Városháza asszisztál. Mert az építési vállalkozó jól artikuláltan ki tudja fejezni az igényeit, élni tud a jogaival, a város polgárai meg nem. Leginkább talán azért, mert a városlakók képviselőik útján próbálják gyakorolni a jogaikat, akikben a buzgalom tavaly ősz óta sokat lanyhult, hiszen ma már a szék melengetése és nem a megszerzése van napirenden.
Pedig csak néhány rendelet kellene, mondjuk arról, hogy mikor lehet építési munkákat végezni lakókörnyezetben. Szerintem vasárnap nem, és reggel 8 és este hat után sem. Meg, hogy milyen tájékoztatási kötelezettség terheli a beruházókat. Mondjuk az építés megkezdése előtt táblát kell kihelyezni, rajta a panaszkezelés módjával. Hogy ilyen vagy hasonló rendeletek vannak? Ja, akkor nemcsak be kellene tartani, hanem nagyon gyorsan meg kellene vizsgálni, eddig miért nem sikerült. Sőt, nem bántódok meg, ha a sikereink felsorolása mellett, lábjegyzetben, a feltárt okokról is szó esik. Mert akkor azt érezném, hogy nemcsak választópolgárként, de szolnoki lakosként is komolyan vesznek, ráadásul az én érdekem is van olyan fontos, mint bármelyik építési vállalkozóé.